Kedves Barátaim, Ismerőseim!
Ma, augusztus 15-én, Mária mennybevételének ünnepén, a Nagyboldogasszony c. szobromat és leírását osztom meg. Fogadjátok szeretettel!

Nagyboldogasszony – Magyarok Nagyasszonya
Mária mennybevétele – augusztus 15.

Nagyboldogasszony napja a Katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, nekünk, magyaroknak, a legkedvesebb, hiszen Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe is. A magyarok számára országalapító, első szent királyunk, Szent István király avatta ünneppé Nagyboldogasszony napját. A törvénykező királyi tanácsot minden évben aug. 15-én tartotta Fehérváron. Fia, Szent Imre herceg halála után, betegen, idős korában ezen a napon adta országát Szűz Máriának és 1038-ban ezen a napon halt meg. Tehát 980 évvel ezelőtt, halála előtt felajánlotta az országot és a népet, a Szent Koronával a Szűzanyának. Azóta mi Mária népe, Mária országa vagyunk, Magyarország pedig Regnum Marianum. Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a magyar Mária-tisztelet nemzeti jellegét. XIII. Leó 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára nemzetünk számára. Így a magyar katolikus hívek Magyarok Nagyasszonya néven az 1896. évi millennium óta, október 8-án külön megünneplik Patrona Hungariaet, Magyarország Patrónáját. Nagyboldogasszony napján Szűz Mária mennybevételére emlékezünk (Assumptio beatae Mariae Virginis). Legrégibb elnevezése: elalvás (dormitio) vagy elpihenés (pausatio), azaz Mária elszenderülésének, halálának a napjáról van szó. Az ünnep meglétéről a VII. századtól tanúskodnak írásos emlékek, 847-ben IV. Leó pápa tette hivatalos ünneppé. A mennybevétel hagyományát többek közt a szentmise hálaadó imája a prefáció forrása, Szárdeszi Szent Melitón homíliája őrizte meg. Magyar elnevezése a moldvai Tatros településen, Németi György számára 1466-ban készült, ma a müncheni Bajor Nemzeti Könyvtárban őrzött, ún. Müncheni Kódexben tűnik fel először: „Marianac fel menbe vetele.”

„Egyetlen nemzet sem nevezi Máriát Szép Szűz Máriának, csak a magyar.” Erre mutatott rá a magyar művészettörtet úttörője, Ipolyi Arnold nagyváradi püspök nyomán Daczó Árpád ferences szerzetes. Ezt kiegészítem azzal, hogy egyetlen nemzet sem nevezi Máriát Nagyboldogasszonynak, csak a magyar!
A szobor kompozíciójában Boldogasszonyunkat az angyalok viszik fel az égbe, hogy ott a mennyek királynőjévé koronázzák. Mi magyarok hisszük, hogy ezt a Szent Koronával teszik!
Ezért a szűzi liliomot megidéző, törékeny testalkatú Mária átszellemült arcát hajfonatok ölelik, míg hosszú aláomló haja felett, homlokát a magyar Szent Korona ékesíti.
A Szűzanyát a harang formájú talapzaton középen, Boldogasszony virágába, tulipánba rejtett őrzőangyal tartja. Mandorla formában, két oldalt, felfelé haladva perspektivikusan kisebbedő angyalok, mintha galambok lennének, és mintha felhők között lebegnének, úgy repítik fel a Boldogasszony alakját a mennyországba. A kompozíció azonban a felső égi síkon nem zárt, nem érnek össze az angyalszárnyak, hanem szimbolikusan megnyitják az ég kapuját, és úgy emelik a mennyországba őt, hogy mire felérnek oda, palástját napsugarak törik át. Így Mária Napba öltözik és glóriájában felragyog a 12 csillag.
Mária bűntelen, szeplőtelen, ezért testestül-lelkestül emeli magához őt a Teremtő. S lám, miközben égbe emelik, ő akkor is kitárt karjaival, áldását és szeretetét árassza ki ránk. Prohászka Ottókár katolikus megyéspüspök és egyházi író ma is érvényes szavait idézem: „Háromszáz éven át szinte nincs más hivatásunk, minthogy a kereszténység lovagjai, a Szent Szűz választott vitézei voltunk. Hősiességünk fölött az ő képe, az ő zászlaja lenget. (…) Meg vagy-e velünk, Úrnőnk, elégedve? Új harcok, a kultúra harcai; új küzdelmek, a népboldogulás küzdelmei várnak ránk. Szellem, ész, munka, erény ezentúl a fegyverek; megbírja majd a nemzet karja ezeket is? Ha hisz és szeret; ha téged tisztel; ha erényeidet saját életébe oltja: nemcsak hogy megbírja, de már a győzelem koszorúja után nyújtja ki kezét.”
Jó lenne megfogadnunk e szavakat, Nagyboldogasszonyunk segíts ebben!

Józsa Judit
kerámiaszobrász, művészettörténész