️Az Alkotmánybíróság többségi döntését tudomásul vesszük, de nem hallgathatunk az önkény irányába tett lépésekről.

Horváth Attila alkotmánybíró tárgyban megfogalmazott különvéleménye világosan rámutat a lényegre: a köztársasági elnök nem egyszerű politikai szereplő, hanem olyan államfő, aki a nemzet egységét testesíti meg, őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, személye sérthetetlen, politikai felelősséggel nem tartozik. Jogi felelőssége csak kivételes esetekben, szigorú közjogi eljárásban állapítható meg.

Éppen ezért különösen súlyos, hogy a tizenhetedik Alaptörvény-módosítás nyomán beemelt 34. pont nem általános szabályként működött, hanem egyetlen, pontosan beazonosítható személy mandátumát zárta le. Ez egy egyedi közjogi-politikai döntés alkotmányos szintre emelése volt.

A magyar történelem sajnos ismeri az ilyen alkotmányos töréseket. Természetesen a történelmi helyzetek nem azonosak, de a közös tanulság világos: az államfő eltávolítása nem válhat a pillanatnyi politikai akarat eszközévé.
Károlyi Mihály távozását 1919-ben puccsszerű hatalomátvétel követte. Horthy Miklóst, a Magyar Királyság kormányzóját, 1944-ben családtagja elrablásával kényszerítették lemondásra. Tildy Zoltánt 1948-ban politikai nyomással, családtagja elleni eljárással szorították ki hivatalából. Szakasits Árpád sorsa pedig a sztálinista hatalomgyakorlás logikáját mutatta: előbb félreállítás, majd letartóztatás és koncepciós vádak.

A közös pont világos: ezekben az esetekben nem rendes közjogi felelősségi mechanizmus vezetett az államfő távozásához. Jelen esetben pedig álláspontunk szerint az Alaptörvény 13. cikke szerinti megfosztási eljárás garanciális szabályait megkerülve, a jogállamisági elvek sérelmével az Országgyűlés kétharmados többsége döntött a köztársasági elnök mandátumának megszüntetéséről. Ez Horváth Attila különvéleménye alapján hatáskörtúllépésként értékelhető, mert a megfosztás érdemi eldöntése az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az Országgyűlésnek kezdeményezési joga van, de ez nem azonos a döntési joggal.

Különösen aggályos, hogy az Országgyűlés 2026. augusztus 11-én úgy választott új köztársasági elnököt, hogy meg sem várta az Alkotmánybíróság döntését. A fékek és ellensúlyok rendszere nem díszlet. Az Alkotmánybíróság feladata éppen az, hogy a törvényhozó hatalmat is az Alaptörvény keretei között tartsa.

Horváth Attila professzor szerint a személyre szabott jogalkotás a jelen alkotmánymódosítás kapcsán egy konkrét személy hivatalának megszüntetésére vonatkozott, ez pedig ellenkezik a jogállamiság elvével.
A latin jogelv ma is érvényes: nemo simul actor et iudex. Senki sem lehet egyszerre fél és bíró. Ha a politikai többség egyszerre kezdeményez, dönt és végrehajt, akkor nem fékekről és ellensúlyokról beszélünk, hanem hatásköri önkényről.

Ezért mondjuk ki világosan: a kétharmad erős felhatalmazás, de nem korlátlan hatalom. A népszuverenitás nem azt jelenti, hogy a többség bármikor utólag átírhatja a közjogi garanciákat. A köztársasági elnök ciklusokon átívelő mandátuma éppen azért létezik, hogy az államfő személye vagy maga a tisztség ne váljon napi politikai zsákmánnyá.

A tizenhetedik Alaptörvény-módosítás üzenete dermesztő: ha a politikai elvárás úgy kívánja, az Alaptörvény utólag hozzáigazítható egy konkrét személy eltávolításához. Ez nem alkotmányos stabilitás. Ez alkotmányos veszélyjelzés.

A módosítás előtti Alaptörvény, a történeti alkotmány és a Szent Korona-tan alapján mi továbbra is a hatalommegosztás elve és a jogállami garanciák oldalán állunk. Magyarország közjogi méltósága nem lehet pártpolitikai alku tárgya.

Nem lesz egyszerű visszaépíteni a magyar alkotmányosságba vetett bizalmat!
#StopÖnkény