A Tisza alkotmánymódosításával több, mint 800 év alkotmányos hagyománya forog kockán.
1222-ben II. András kiadta az Aranybullát, amely Európában is úttörő jelentőségű dokumentum volt, elsőként rögzítette írásos törvényben, hogy még a király hatalma sem lehet korlátlan. A magyar alkotmányosság egyik legfontosabb alapelve éppen az (volt), hogy a hatalomnak is mindig legyenek korlátai.
Ez a gondolat évszázadokon át végigkísérte történelmünket. Nem véletlen, hogy az alkotmánybírák ünnepi üléseiken ma is az Aranybulla pecsétjét viselik a nyakukban.

️Éppen ezért különösen aggasztó, hogy a Tisza elfogadta azt a módosítást, amely érdemben gyengíti az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerét, egyetlen félmondattal lehetővé teszi a köztársasági elnök elmozdítását és az Alkotmánybíróság lefejezését. Ha a hatalmat korlátozó intézményeket gyengítik, azzal az alkotmányos egyensúly sérül.

️Az Aranybulla 2. cikkelye kimondta, hogy szabad embert csak törvényes eljárás és bírói döntés alapján lehet felelősségre vonni. Ez az elv ma is alapvető jogállami követelmény. Ezért is vet fel komoly kérdéseket minden olyan szabályozás, amely bírói kontroll nélküli állami beavatkozás lehetőségét teremti meg, jelen esetben például a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal eljárásában.

Az Aranybulla 26. cikkelye pedig a nemzeti vagyon védelméről szólt. Arról, hogy a magyar föld és a nemzeti vagyon ne kerülhessen ellenőrizetlenül idegen kézbe. Az Alaptörvény 17. módosításának eredeti előterjesztése ezzel szemben megszüntette volna a termőfölddel, a nemzeti vagyonnal és az állami tulajdonnal kapcsolatos alkotmányos garanciák egy részét, mivel a szabályozást eltávolították volna a sarkalatos törvények közül.
Azonban a hosszú 11 órás parlamenti vita során ezen ponton sikerült a Tisza képviselőit is jobb belátásra bírni. De mégis mi indokolta volna ezeknek a védelmeknek a lebontását?

Nyolcszáz éve tudjuk, hogy a szabadság nem ott kezdődik, ahol a hatalom erős, hanem ott, ahol a hatalomnak korlátai vannak - az Aranybulla is ezt tanította nekünk.
A kérdés csak az, hogy megőrizzük-e ezt az örökséget, vagy hagyjuk lebontani azokat a fékeket, amelyek a zsarnokság és önkény ellen védenek bennünket.