Elavult módszer a fogyasztást vagy az egy főre jutó GDP-t a szegénység mércéjeként használni – erről írtam a Világgazdaságban.

2017 óta minden évben kétszer, amikor az Eurostat közzéteszi a fogyasztási adatokat, újra és újra előkerül az a hamis állítás, hogy Magyarország az EU legszegényebb országa.
️Korábban ezt Dobrev Klára, most pedig már Magyar Péter és a Tisza Párt politikusai hangoztatják.

A fogyasztás NEM hivatalos szegénységi mutató, és a modern közgazdaságtan szerint sem alkalmas önmagában a jólét mérésére.

Magyarországon például azért fogyasztunk kevesebbet,
mert az uniós átlagnál jóval olcsóbb a lakossági energia,
a családok közel 90 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, ha hitelt is vettek fel a vásárláshoz, az nem jelenik meg fogyasztásként,
mindeközben a megtakarítási rátánk pedig a legmagasabb az EU-ban. Az ÁKK adatai szerint 1,4 millió magyar rendelkezik lakossági állampapírral, és 400 ezer gyermeknek van Babakötvénye.

️A fogyasztási adatokból pont ezért nem lehet megalapozott következtetést levonni a szegénységre.
Ez egy elavult, leegyszerűsítő megközelítés.

A Tisza Párt politikusai rendszeresen hangoztatják, hogy növelni kell az egy főre jutó fogyasztást. Ennek egyik módja az lehet, ha teljesítik az országajánlásokban megfogalmazott uniós követeléseket, például megszüntetik a rezsicsökkentést.
Gondoljunk csak bele: ugyanazért a mennyiségű energiáért akár háromszor annyit is fizethetnénk, ami statisztikailag növelné a fogyasztást. Csakhogy ezzel nemcsak a fogyasztási kiadások emelkednének, hanem hosszabb távon a valóban a szegénység mérésére használt AROPE-mutató is romolhatna.

Cikk a kommentben.