Mire fel ez a kiakadás, srácok?

Tegnap Orbán Viktor a Vadhajtásokat nevezte meg kedvenc sajtótermékeként, hozzátéve, hogy eléggé kurucos stílusúak, ezért nem biztos, hogy mindenki bírja őket. Erre még jobboldalon belül is voltak, akik kiakadtak. Olyan főszerkesztők is, akik évek óta folyamatosan fúrják a srácokat.

De miért is?

Mert egy maroknyi csapat olyan nézettséget és elérést csinál, mint mások hatalmas, milliárdos költségvetésből működő szerkesztőségekkel.

Én régóta baráti kapcsolatban vagyok velük. Hatalmas hazafi srácok. Rengeteg anyagot, amit találtam, átadtam nekik, hogy inkább írjanak belőle cikket, én pedig utána megosztottam. De olyan is volt, hogy ők emeltek ki tőlem exkluzív témákat.

A jobboldali sajtó sokszor egyszerűen alszik. Hétvégén brutálisan lassú a reakcióidő. Történik valami, és órákig ülnek rajta.

A Vadhajtások meg azonnal kirakja.

A legtöbb exkluzív hírt ők hozták le elsőként. Persze a gyorsaságnak ára van: néha becsúszik egy kamu hír, amit később törölni kell. De ettől még egy igazi harcos csapatról beszélünk, akik hajlíthatatlanul képviselik a jobboldali értékeket, és nem riadnak meg semmitől.

Akik fikázzák őket, azok legtöbbször egyszerűen irigyek. Persze van egy konzervatívabb réteg is, akinek ez a stílus már sok , ezt megértem. De én mindig azt vallottam: csapattársra nem lövünk.

Talán azért is érzem közel magamhoz őket, mert kicsit magamat látom bennük. Engem is fúrtak, fikáztak kollégák. Én viszont mindig teljesítménnyel válaszoltam. Soha nem támadtam vissza. Lájkoltam, kommenteltem a tartalmaikat, mert mindig ugyanazt néztem: a közös célt, a hazát!