Egészen döbbenetes, ami ebben a történetben történt!
Magyar Péter testvérének csatornája, a Kontroll elkezdte felépíteni a „nagy sztorit” egy bizonyos „Zsolti bácsiról”. Ehhez még egy nehéz sorsú fiatalt, Bangó Sándort is belerángatták, mint kulcsszereplőt, azt sugallva, hogy ő majd megmondja, ki is ez a „Zsolti bácsi”.
Aztán jött az interjú… és szinte azonnal egy gyűjtés is. Az emberek jóhiszeműen adakoztak, közel 50 ezer euró (kb. 18 millió forint!) jött össze, abban bízva, hogy végre kiderül az igazság.
És mi lett a vége?
Semmi.
Bangó végül bejelentette: nem nevez meg senkit, mert nincs bizonyítéka.
Tehát maradt a nagy semmi, pontosabban a bizonyíték nélküli vádaskodás, a felépített sztori, és egy rakás ember, aki jóhiszeműen pénzt adott valamire, ami végül nem vezetett sehová.
Ez egyszerűen felháborító.
Tényleg itt tartunk? Hogy elég egy jól felépített történet, néhány sejtetés, és máris tömegek hisznek benne sőt, még fizetnek is érte?
Hol van ebben a felelősség? Hol van az, hogy csak azt állítjuk, amit bizonyítani is tudunk?
Ez a történet nagyon is tanulságos. Mert nem csak azokról szól, akik elindították, hanem rólunk is, akik hajlamosak vagyunk elhinni és támogatni bármit, ami beleillik egy előre gyártott narratívába.
Én továbbra is abban hiszek, hogy egyszer újra számítani fog az igazság. Hogy nem a hangos vádak, nem a sejtetések, hanem a bizonyítékok döntenek majd.
Mert enélkül tényleg bárkivel bármit meg lehet tenni.