Öt napja nézzük, hallgatjuk, tűrjük.
Hallgattunk, mert tudjuk: ti nyertetek, mi vesztettünk. Ez a demokrácia rendje.
De valami nagyon félrement.
Azt ígértétek: közös ország, szeretetország.
Ez az lenne?
Fenyegetés? Kirúgással riogatás? Megalázás?
Engem lehet támadni,vállalom. Dolgoztam érte, néha túl messzire mentem, rendben.
De mi jogon bántjátok a hétköznapi embereket?
A szomszédot. A boltost. A kollégátokat.
Csak azért, mert mást gondolnak?
Ez nem győzelem. Ez megfélemlítés.
Mi az, hogy „menjen el, akinek nem tetszik” visszajön a Gyurcsány korszak?
Mi az, hogy börtönnel dobálóztok?
Ez lenne az új kezdet? Ugyanaz a félelem, csak más zászló alatt?
Egy ország nem attól lesz erős, hogy az egyik fele elhallgattatja a másikat.
Lehet velünk vitatkozni. Lehet nem szeretni minket.
De egy dolgot nem lehet: embereket bántani a véleményük miatt.
Álljunk meg egy pillanatra.
Mert ha ezt most normálisnak fogadjuk el, holnap már késő lesz.
Ne féljetek, honfitársaim.