Az elmúlt időszakban több, a nemzeti radikális oldalhoz köthető közszereplő – köztük B*d@h@zy György, Petrás János és Sneider Tamás – hasonló üzenetet fogalmazott meg a választók felé. Bár ez egy irányba mutató véleményáramlatot jelez, fontos látni, hogy a megszólalók eltérő politikai súllyal és befolyással rendelkeznek, így ez nem tekinthető egységes vagy szervezett álláspontnak.
A megszólalások egyik központi eleme a Tisza Párt erősen kritikus, leegyszerűsítő bemutatása, amely tipikus politikai keretezésként értelmezhető. Az ilyen narratívák gyakran arra törekednek, hogy világos, érzelmileg is ható választási helyzetet rajzoljanak fel, miközben háttérbe szorítják a politikai kínálat összetettségét.
Ezzel párhuzamosan megjelenik a stratégiai szavazás logikája is: a Mi Hazánk Mozgalom támogatottságára hivatkozva az az érv hangzik el, hogy egyéni körzetekben nincs reális esélye a győzelemre, ezért az ott leadott szavazatok „elveszhetnek”. Ez a megközelítés racionális lehet abból a szempontból, hogy a választási rendszer sajátosságaira épít, ugyanakkor nem minden választó számára elsődleges a taktikai szempont, sokan továbbra is identitás- vagy értékalapon döntenek.
Az érvelés része az is, hogy bizonyos, szoros versenyt hozó körzetekben a kisebb pártok szavazói akár döntő szerepbe kerülhetnek. Az ilyen példák – például Nagy Ervin említése – inkább mozgósító funkciót töltenek be, mintsem általánosan bizonyított jelenséget írnak le.
Végül fontos elem a lista és az egyéni szavazás különválasztása: az az állítás, hogy a párt listán biztosan átlépi a parlamenti küszöböt, lehetővé teszi azt az üzenetet, hogy a választók egyéniben „taktikázhatnak”. Ugyanakkor ez mindig bizonytalanságot hordoz, hiszen a választási eredmények nem előre eldöntöttek, hanem a részvételen és a tényleges szavazatokon múlnak.