Jelentős hideghullám közeledik Ukrajna felé, amely várhatóan tartós marad, legalább februárig. Ebben a helyzetben valóban úgy tűnik, hogy az ukránokkal szemben most különösen kedvezőtlenül alakulnak a körülmények. Nem kizárt, hogy Oroszország éppen ezt az időszakot próbálja kihasználni arra, hogy a lehető legnagyobb csapást mérje az ukrán energiahálózatra – ha valamikor reális esély van erre, akkor sajnos most.
A fűtési szezon kezdetétől (2025 októbere) 2026. január 15-ig Oroszország összesen 256 légicsapást hajtott végre Ukrajna energetikai infrastruktúrája ellen. Ezek a támadások nemcsak gyakoribbak, hanem jóval összehangoltabbak és eredményesebbek is, mint a korábbi években. Az utóbbi időszakban már olyan erőművek is célponttá váltak, amelyek kizárólag hőtermelést biztosítanak, ami különösen súlyos következményekkel jár a téli hónapokban.
Kijev villamosenergia-rendszere ugyan még nem omlott össze teljesen, de az állapota rendkívül rossz. A város vezetése egy elméleti rotációs menetrendet próbál fenntartani, amely nagyjából 3 óra áramszolgáltatásból és 9–12 óra áramszünetből áll. A gyakorlatban azonban több kerületben ennél jóval hosszabb, akár 24–27 órás áramkimaradások is előfordulnak, ami arra utal, hogy a rendszer már most sem képes tartani még ezt a csökkentett ütemtervet sem. Ennek hatása különösen súlyos Kijev magasépületekben élő lakossága számára.
A tágabb összkép az, hogy az orosz támadások következtében Ukrajna jelenleg jóval kevesebb villamos energiát képes előállítani, mint amennyit elfogyaszt. Emellett a megrongált hálózati infrastruktúra jelentősen korlátozza az energia fővárosba történő eljuttatását is.
A földgáz területén valamivel kedvezőbb a helyzet. Ukrajna továbbra is jelentős mennyiségű gázt importál, részben a tárolók feltöltése, részben a folyamatos fogyasztás biztosítása érdekében. 2025 során a teljes gázimport megközelítette a 6,5 milliárd köbmétert, ami közel kilencszerese a 2024-es volumennek.
A gáz származása azonban különösen érdekes kérdés. A behozott mennyiség hozzávetőleg fele valójában orosz eredetű, amely Szlovákián és Magyarországon keresztül jut el Ukrajnába. Formálisan ezt másként dokumentálják, de a fizikai és piaci realitások alapján gyakorlatilag kizárt, hogy máshonnan származzon. Ez a helyzet minden érintett fél számára ismert, így az ukrán vezetés is pontosan tudja, hogy gázellátás szempontjából – különösen rövid távon – elsősorban Magyarországra van utalva.