Unom Majkát. Komolyan. Nem érdekel. De ezt most le kell írnom. Mert undorító.

Reggel megnyitom a facebookot, jön velem szembe a Telex. Azt írják, Majka és Ákos ügye ugyanaz.
Na itt dobtam el az agyam.

Ákos azt mondta, hogy a nő dolga a család. Hogy gyereket szülni szép. Ez volt a „botrány”.
Erre mit kapott? Kitúrták a reklámból, mindenki hőbörgött.
Orbán Viktor meg azt mondta: senkit nem lehet büntetni azért, mert van egy véleménye.

Na és akkor jön Majka.
És mit csinál?
Eljátssza Orbán Viktor kivégzését a színpadon.
Nevet rajta, poént csinál belőle, tapsoltatja a közönséget.

És erre a Telex azt mondja:
„Ez is csak egy vélemény.”

Na akkor kérdezem:

Tényleg ugyanaz egy gondolatot kimondani, mint valaki halálát eljátszani?
Tényleg ennyire hülyének néznek minket?

Ez már nem művészet.
Ez nem vélemény.
Ez beteg.
Ez erőszak.

És ha most az jön, hogy „de hát ez csak szimbolikus volt” akkor kérdezem:
Mi jön legközelebb? Akar valaki játszani egy kis szimbolikus lincselést is?

A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy poént csinálunk más halálából.
Aki ezt nem érti, az nem haladó, hanem erkölcsileg nulla.

Ez az egész: gusztustalan.
És ha ezt valaki védi, az is.