/posztok.hu
“A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó…
Az én 56-om!
8 éves voltam. Mamámnál voltam az Avason. Csengettek, szokás szerint rohantam ajtót nyitni. Egy idős zömök bácsi állt az ajtóban és mamát kereste. Mama kijött és felkiálltott - Jóska! A testvére volt.
Utána megölelték egymást.
Nem értettem mi van, de utána elmondták.
Jóska bácsinak menni kellett 56-ban. Forradalmár volt, így itthon a kivégzés várt volna rá. Egy Csepel platóján hagyta el az országot.
1990-ben mert először hazajönni. Mivel Mama elköltözött a vasgyárból két napig kereste.
Miután disszidált először a Bécsi táborba került, majd Londonba. Mivel bányász volt kapott munkát.
Soha nem volt igazán nyugodt itthon. Nem tudott hazajönni végleg.
Magányosan, méltatlan körülmények között halt meg Londonban.
A hugom és a férje hozták haza a hamvait. Ma már békében pihen a testvére mellett a Szentpéter-kapui temetőben szülő városában Miskolcon.
Sok családnak van egy hasonló története. Emléküket örizzük örökre!
Tisztelet a bátraknak!
Megszereztük Trump ügyvédjének beadványát a brit Munkáspárt amerikai beavatkozása kapcsán
Emlékezzünk együtt az 1956-os Forradalom és Szabadságharc hőseire 