Fura egy nap a mai!
El kell engednem egy darabot.
8 évvel ez előtt apró kis lábak indultak útnak hatalmas táskával a hátukon ide a szomszédba. Akkor kezdték meg a sulit a fiúk. Alig egy percre voltak, tudtam bármi van egy pillanat alatt ott vagyok, vagy itthon vannak. Az apró lábak megnyúltak és felnőttek. Már elő került a borotva, a hajzselé, a csajok. Nem én választom ki a ruhát, hanem Ők, már nem mehetek mindenhova velük. Ma pedig elindulnak egy új útra, egy új próbatételre ami a nagybetűs élet, a jövőjük formálója. Megkezdik a szakközép iskolát. Ide már ciki lenne, ha elkisérném őket, ciki lenne ha büszke apukaként bemennék az évnyitóra. Könnyes szemmel csinálom a reggelit, már lassan ezt sem fogják hagyni, mert nagyok. Ilyenkor érzed ami néha tehernek tűnt, mennyire fog hiányozni.
Már egy kézfogással engedem el őket, hiszen a gyermekből férfi lett. Várja őket a nagy betűs élet. Vajon mindent elmondtam? Hát persze!
Én aggódom túl, hiszen tudom készen állnak!
Izgulnak persze, bár én jobban. Hiszen új barátok, új ismeretek várnak rájuk. Hát keljetek útra , eljött ez a nap is.
Sok sikert az én nagy fiaimnak!
💪😊