Soha többé ne lássunk könnyeket itt, a Könnyek Palotájában! Büszkék vagyunk arra, hogy mi, magyarok voltunk azok, akik az első téglát kiütöttük a berlini falból, amely végül Németország és így Európa…
Ez megbocsáthatatlan!
Tisztázzuk le!
A politikában elkerülhetetlenek a viták, konfliktusok. Viszont soha nem vetemednék arra, hogy egy vitapartnerem halálát kívánjam. Azért nevezik demokráciának azt a világot amiben élünk, mert a választók szabad akaratukból dönthetik el, kire bízzák a nemzetet!
Különösen aljas ez, ha az Osztrák köztévé programigazgatója nyilatkozik ilyet.
A baloldalon a legismertebb szociál média szakemberrel, nekem kő kemény csatáim voltak. Számtalanszor szálltunk keményen egymásba. Még sem vetemedtünk erre. Amikor elhunyt, megemlékeztem róla. Sőt nekem mindig az a siker, amikor a választási eredmény kiderül és látom Ferink tekintetét.
Feri sokat ártott a nemzetnek, még sem kívánnám soha, hogy valami baj érje. Neki is van gyermeke, olyan szerette aki szereti, olyan emberek akik hisznek benne és követik. Tehát fontos valakinek, ezért az élete értékes, még ha én nem is kedvelem!
Tehát más ember halálát kívánni végtelenül primitív, antidemokratikus és gyenge jellemre utal.