Kipattant a fejemből most egy személyes politikán kívüli gondolat.

Azért írom le, mert ha esetleg egy embernek is segít, már meg érte.

Az élet rendje a kompromisszum.
Ez a mindennapjaink része mint munkában mint magánéletben.
Ez azért van, mert mind mások vagyunk és ezt teszi a világot sokszínűvé.
A probléma akkor következik be, ha olyan környezetben vagy, ahol folyamatosan, egyoldaluan kell megfelelned. Ahol, nem tudod a gondolataid megvalósítani, mindenben meg akarják mondani neked, hogy mit kell tenned. Elnyomnak, te pedig vagy a konfliktus kerülése végett, vagy mert megszoktad, esetleg egzisztencia miatt ezt megtűröd.
Ha túl sokáig vagy ilyen helyzetben, akkor falakat építesz magad köré, csökken a kreativitásod, elhagyod magad, befásulsz.
Ha időben rájössz akkor változtatsz és kinyillik a világ feléd. Új lendülettel állsz neki egy boldogabb életnek.
Viszont ha sokáig vagy része, akkor annyira bezársz, hogy amikor kilépsz ebből a mókuskerékből a függetlenséged félted, mindenkiben a rosszat kutatod szinte már kínosan és eltolsz mindenkit. Rettegsz attól, hogy újra el leszel nyomva.
Így hatalmas lehetőségeket, amik Isten ajándékai eltaszítasz. Nem jutsz ötröl a hatra és mélyen legbelül ugyanolyan zárt világnan élsz mint korábban. Csak ezt Te teremted meg. Látszólag nyitott vagy, de legbelül ugyan úgy vívod a küzdelmeid csak fel sem tünik.

Ezért nagyon fontos az, hogy egymást tiszteljük, elfogadjuk, toleráljuk. Tudtunk nélkül képesek vagyunk emberi sorsokat teljesen tönkre tenni. A mai rohanó világban, pedig nagyon nehezen vesszük észre azt, ha hibázunk, vagy ha rossz a környezetünk, mert csak hajtunk, teperünk előre.
Közben pedig az életünk, a boldogságunk oda. Hagyjuk kicsúszni a lehetőségeket a kezünk közül. Persze ilyenkor mindig mást hibáztatunk, mert a hibákkal szembenézni hatalmas feladat.
Tiszteljük jobban egymást és az egyéni szabadságot.