22 éve ezen a napon jöttem haza az iskolából!
Leültem ebédelni, bekapcsoltam a tv-t és a pokol képeit láttam. Pont akkor közvetítette a tv ezt a jelenetet amikor a második repülőgép becsapódik az ikertoronyba!
Elképesztő érzés volt belegondolni, hogy a biztos halál vár ezernyi emberre és mi tehetetlenül néztük mindezt élőben végig. A következő napokban az egész világ gyászba borult, mert az áldozatok mind egyek voltak közülünk. Nem katonák egy harcmezőn, hanem ártatlan civilek, áldozatkész mentők, rendőrök, tűzoltók. Akárhányszor előkerült egy ember a törmelékek alól együtt sírtunk a megmentőikkel!
A világ egyik legbestiálisabb tette volt! Viszont ahogy a jövőt látom, nem tanultunk belőle és tartok tőle, lesz rosszabb is. Egyeseknek az élet egyáltalán nem drága céljaik elérésében. Lásd Ukrajna.
Tisztelettel emlékezzünk az áldozatokról! Nyugodjanak békében!