Klára lefeküdt egy este aludni. Egyedül. Feri horkol amikor ittas, meg a cefrének nincs jó szaga, neki pedig pihenni kell! Másnap a Partizánba megy, oda pedig kell a felkészültség, mert Marci kemény mint a tea vaj a napon!
Lehunyta Klári kis szemét, megint Miniszterelnököset álmodott, hatalmas üdvrivalgást és ahogy DK-s bácsik Klárit látva picit becsuriznak és azt skandálják, a mi miniszterelnökünk. Álmában választás volt. Feri este lefekvés előtt még kért egy deci Kisüsti vegyest, szabolcsi az 55%-os. Elborzadva nézte az italt milyen erős, álmában Ő is erőt érzett, pont mint a pálinka, amit Feri nyughatatlanul kortyolgat. Eljött a nagy nap és Marci kérdezett. - 55%-al nyerek Marci, ez nem kérdés, érzem! Én vagyok a legnépszerűbb!
Marci nagyot nyel, nem mer vissza kérdezni, mert Gyuri élőben nézi a felvételt, így megsimizi Klári kis kezét. - Igen Klári érzem benned ezt az elementáris erőt, végre elzavarjuk Orbánt.

Eközben már a sajátjaik is érzik, nincs szerénység. Gőg van. Hatalmas önbizalom ennyi kudarc után, de ha Klári mondja muszáj elhinni, hiszen nincs más.
Így boldogan kommentelik és titkon abban reménykednek, hogy megremeg a Fidesz és jönnek a bizonytalanok. Erre meg csak nevető arcok jönnek kétségbe esés helyett. Ilyenkor goromba lesz a DK-s és inkább háborúba küldené a magyarokat hátha akkor fogy a szavazója Viktornak.
Ők is tudják nincs remény, de mondják a lehetetlent, hiszen Klári álma az Ő álmuk is: egy olyan Magyarország az álmuk, amit eladtak a nyugatnak, onnan diktálnak és nekik nem kell mást csinálni csak amit mondanak. Hiszen még egy egyszerű összeadást sem tudnak pontosan beleírni egy költségvetésbe az önkormányzatnál.

Nos ez az ellenzék!

Szakács Pisti