Eljő majd.
Busszal jöttem haza. Egy idős hölggyel felszállt a buszra, 8 Ukrán gyermekkel. Valószínűleg iskolából hozta el őket. Olyan szófogadók voltak. Szépen leültek, beszélgettek. Volt egy kislány, olyan 12 év körüli. Ő külön megállt. A világ összes fájdalma ott volt a szemében.
Lehet elvesztette, az édesapját? Vagy csak az fáj neki, hogy nem otthon van? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a háborúnak ezek az ártatlan, csillogó szemek a legnagyobb vesztesei!
Sokan állást foglalnak valamelyik oldal mellett. Én nem! Mindkét oldal vezetése hibás és mindkét oldal vezetése nyerészkedik a háborún. Aminek ártatlan egyszerű emberek a vesztesi. Akik nem vágynak másra, mint békére!