Mindig szívet melengető visszagondolni gyerekként, hogy vártam a karácsonyt.
Teljesen más volt mint most.
Nyilván gyerekként nem én gondoskodtam az ünnepről, hanem a felnőttek, most pedig fordítva de mégis valahogy nyugisabb volt.
Nem volt ennyire rohanás a boltokba, nem volt ilyen megfelelési kényszer, hanem az volt a fontos, hogy együtt vagyunk!
Keresztanyámnál mindig disznóvágás volt. Alig értem fel az asztalt de úgy élveztem a tepertőnek való szalonna kockázását. Mindig elvágtam az ujjam 10 éves koromig, de kit érdekelt. A hurka kóstolás, kolbász töltés de jó volt! Annyit nevettünk közben és együtt volt a család. A Skoda 100-as vize mindig felforrt még Miskolcról Mezőkövesdre leértünk, de valahogy nem rohantunk. Anyu mindig morcos volt, ha kirepedt a bejgli, pedig akkor volt a legfinomabb. Nem voltak puccos fogások, nem rendeltünk de együtt voltunk és jó volt. Az ünnep mindig összehozta a családot és ez volt a legfontosabb.
Nem raktuk körbe izzókkal a házat, örültünk ha az az egy működött ami a fára került.
Ma azt látom, hogy mindenki rohan, a boltok rogyásig teli, szinte kötelező valami csecse-becse amit csak akkor tudsz használni.
Sokat gondolok ilyenkor az eladókra akiknek ezt a rohamot kezelni kell. Pláne azokra akik még 24-én is dolgoznak, utána rohannak haza a családnak is főzni.
Én azzal segítem őket, hogy mindent megvettem már. Csak pár apróság kell amit frissen hétköznap eszünk.
Főzni én fogok, Orsi pedig süt.
Mindenki kap ajándékot, de igyekszem a gyerekeimnek is átadni, hogy az ünnep igazi üzenete a szeretet, ami mindennél fontosabb! :) ️