Egy gyerekkori történet jutott eszembe ma!
11 éves voltam, bekerültem vakbélgyanúval a Megyei kórházba Miskolcon. Volt ott egy kevesebb mint két éves kislány Szilvike. Szentistvánon felrobbant a házukban a gázpalack. Több mint 70%-volt az égési sérülése az egyik lábfejét és a kis újacskáit elveszítette. Hihetetlenül nagy harcos volt az a kislány és végtelenül bátor. Egyedül a nagymamája látogatta néha. Nagyon nehezen evett, de ha az ölembe vettem és én etettem mindent megevett.
Nagyon a szívemhez nőt az a kislány, miután kiengedtek a kórházból két hetente meglátogattam. Több mint egy évet töltött a kórházba. Egy napon bementem, de már nem volt ott, otthonba helyezték, vagy hazavitték nem tudom.
Évekig próbáltam megtudni mi lehet vele, de nem jártam sikerrel.
Sokszor eszembe jut.