Futunk, rohanunk, mindenki siet. Olyan könnyen elsiklunk dolgok mellett. Egyre kevésbé fog meg bennünket az élet apró örömei. Egyre kevesebb jelentőséggel bír a család, a tolerancia, az emberi kapcsolatok. Hajszoljuk a pénzt, ahelyett, hogy néha meghallanánk egymást ápolnánk a kapcsolatokat.
Látom ahogy a szülők is azt hiszik azzal le van tudva a gyerek, ha megkap szép dolgokat. Beszélgetés helyett pedig mindenki bújja a telefont, ott keresi az örömöt. Böngészünk a neten kincsek után kutatva, pedig a valódi kincs ott űl mellettünk, a család.

Vissza emlékszem a gyerekkoromra, mi még mennyit beszélgettünk, bujócskáztunk, játszottunk. Nem videójátékokba barátkoztunk.
A nagyszüleim történeteit pedig Istenem de jó volt hallgatni! Mennyi mindent tanultam abból!
Ma útra kelek! Megköszönni mind azt amit tanítottak nekem. Leróni tiszteletem emlékük előtt. Ez a legkevesebb amit megtehetek, hiszen ma is az Ő intelmeik vezetnek nap mint nap!

Nem szabad hagynunk, hogy a múlt emlékei, tanai feledésbe merüljenek. Haladni kell persze a korral, de néha vissza kell térni a gyökerekhez, mert csak is így lesz teljes az élet. Ettől maradunk emberek!
Beszélgessünk egymással! Ezt ne hagyd elveszni!