/posztok.hu
Az én ‘56-om!
A kommunisták rémtettei minden családot érintettek, így az enyémet is.
Két évvel ezelőtt ezzel az emlékkel tisztelegtem a dédapám előtt.
Az én ötvenhatom!
8 éves voltam. Mamámnál voltam az Avason. Csengettek, szokás szerint rohantam ajtót nyitni. Egy idős zömök bácsi állt az ajtóban és mamát kereste. Mama kijött és felkiálltott - Jóska! A testvére volt.
Utána megölelték egymást.
Nem értettem mi van, de utána elmondták.
Jóska bácsinak menni kellett 56-ban. Forradalmár volt, így itthon a kivégzés várt volna rá. Egy Csepel platóján hagyta el az országot.
1990-ben mert először hazajönni. Mivel Mama elköltözött a vasgyárból két napig kereste.
Miután disszidált először a Bécsi táborba került, majd Londonba. Mivel bányász volt kapott munkát.
Soha nem volt igazán nyugodt itthon. Nem tudott hazajönni végleg.
Magányosan, méltatlan körülmények között halt meg Londonban.
A hugom és a férje hozták haza a hamvait. Ma már békében pihen a testvére mellett a Szentpéter-kapui temetőben szülő városában Miskolcon.
Sok családnak van egy hasonló története. Emléküket örizzük örökre!
Tisztelet a bátraknak!
SZABADSÁG,…
