Ezt a képet a Székely Nemzeti Tanács irodájában készítettem.
És őszintén mondom: amit ott láttam és amit a székely emberektől hallottam, az elgondolkodtató.
A székelység Erdély egyik legnagyobb, egy tömbben élő magyar közössége. Erdély más részein is élnek magyarok, sok helyen kisebb, szétszórtabb közösségekben. Éppen ezért különösen fontosak azok a szervezetek, amelyek a székely és erdélyi magyar közösségek érdekeit, hagyományait és identitását képviselik.
Ehhez képest azt látjuk, hogy egy ilyen közösségnek már az is komoly gondot jelent, hogy fenntartsa a saját irodáját. Télen csak minimálisan tudják felfűteni, miközben azok az emberek, akik ott dolgoznak, nem magukért teszik mindezt, hanem egy közösségért.

És közben egyre több fiatal kényszerül külföldre menni dolgozni. Van, aki hazatér, mások viszont végleg máshol találják meg a számításaikat. Egy közösség számára pedig minden egyes elvándorló fiatal veszteség.
Éppen ezért lenne óriási szükség azokra a szervezetekre, amelyek életben tartják a hagyományokat, rendezvényeket szerveznek, közösséget építenek és továbbadják azt, amit őseinktől kaptunk.
Mert ha a közösség szétesik, ha a fiatalok elmennek, ha eltűnnek a hagyományőrző szervezetek és nincs, aki továbbadja az értékeinket, akkor nem egyik napról a másikra veszítjük el az identitásunkat. Hanem lassan, észrevétlenül.

Én ezért tartom fontosnak, hogy a határon túli magyarságnak minden körülmények között legyen hangja és képviselete.
Nem tudom, milyen jövő vár az erdélyi és a székely magyar közösségekre. De egy dolgot biztosan tudok:
a hagyományainkat, a kultúránkat, a nemzeti jelképeinket és a közösségeinket nekünk kell megőriznünk.
Mert amit nem adunk tovább a gyerekeinknek, azt egyszer már nem lesz kinek továbbadni.