Európa tényleg idáig jutott?

Volkswagen-rajongóként különösen gyomorforgató olvasni, ami az osnabrücki gyárral történik.
Egy több évtizedes múltra visszatekintő autógyár, amely emberek ezreinek adott munkát, most ott tart, hogy az autógyártás megszűnésének veszélye fenyegeti, és több mint kétezer ember munkahelye kerülhet veszélybe.
És mi a „megoldás”?
Ha minden a tervek szerint alakul, egy autógyárból akár a légvédelmi ipar egyik üzeme lehet.
Ez lenne az európai ipar jövője?
Autókat már nem tudunk vagy nem akarunk gyártani, ezért majd fegyveripari megrendelésekkel próbáljuk életben tartani a gyárakat?
Közben Európa politikusai évek óta büszkén beszélnek zöld átállásról, klímacélokról és az európai ipar versenyképességéről. Aztán amikor a valóság bekopogtat, sorra kerülnek veszélybe a gyárak, a munkahelyek és az európai ipari kapacitások.

Valami nagyon félrement.
Én nagy Volkswagen-fan vagyok, a mostani autómat is nagyon szeretem. Éppen ezért különösen fájdalmas látni, hogy egy olyan márka, amely a német ipar egyik szimbóluma, ilyen helyzetbe kerül.
Nem az a baj, ha egy üzemet meg akarnak menteni és munkát akarnak adni az embereknek.
Az a baj, hogy egyáltalán eljutottunk idáig.
Mert egy erős Európának nem az lenne a dolga, hogy bezáró autógyárakat sirasson, majd katonai megrendelésekkel próbálja őket újra életre kelteni.
Egy erős Európa autókat, gépeket, technológiát és innovációt gyárt.
Nem pedig azt nézi tétlenül, ahogy a saját ipara lassan leépül.
És ha ez így folytatódik, nem az lesz a kérdés, hogy milyen Volkswagenben ülünk.
Hanem az, hogy marad-e még Európában olyan ipar, amelyben európai autót gyártanak.