Mészáros úr, kitartást!
Egyszer találkoztam személyesen Mészáros Lőrinccel. Pár szót váltottunk csupán, de nekem ennyiből is az jött le, hogy egy kedves, tisztességes, hazaszerető ember.
Rengeteget adományozott már. Számtalan gyermeket juttatott el nyaralni, és nagyon sok embernek, családnak segített. A dolgozóitól pedig soha nem hallottam panaszkodni. Sőt, úgy tudom, a munkavállalói számára is kiemelkedő juttatásokat és bónuszokat biztosít.
A munkáit elvégzi, sok esetben határidőre, és számos közbeszerzésen a legjobb ajánlatot adja. Most pedig éppen azért zárják ki, mert a legolcsóbb ajánlatot adta. Kész röhej.
A feltőkésítését is állandóan támadják, miközben minden fejlett ország arra törekszik, hogy kialakítsa és megerősítse a saját nemzeti tőkés rétegét. Nemzetgazdasági szempontból ugyanis rendkívül fontos, hogy legyenek olyan magyar nagyvállalatok, amelyek külföldön is képesek sikeresen működni, és a megtermelt pénzt részben hazahozni.
Más országokban az ilyen vállalatokra sokszor büszke a nemzet. Nálunk viszont egyesek irigységből, politikai érdekből vagy éppen külföldi érdekeket szolgálva inkább üldözni akarják őket.
Mészáros Lőrinc legnagyobb „bűne” pedig sokak szemében egyszerűen az, hogy Orbán Viktor barátja.
Tolvajnak állítják be, becstelen támadásokat kap, rágalmazzák, és amikor lehetőség nyílik rá, megpróbálják kiszorítani. Most pedig kizárják, és helyette külföldi szereplőt hoznak.
Belegondolni sem tudok, milyen érzés lehet ezt megélni. Mert ha valaki úgy érzi, hogy jó szándékkal dolgozik, segít másokon, épít és közben folyamatosan alaptalan támadásokat, rágalmakat kap, az biztosan fáj.
Éppen ezért nagyon szeretnék egyszer újra találkozni vele, és személyesen elmondani neki:
Van a magyar társadalomnak egy egészséges, tisztességes rétege, amely nem irigy Önre. Büszke arra, amit elért, tiszteli a munkáját és megbecsüli Önt.

Kitartást, Mészáros úr!