Bevallom, szerintem a legjobb húslevest ilyenkor lehet főzni. Most kapható az igazán friss, csomós sárgarépa, petrezselyem és a többi leveszöldség, ami már önmagában is rengeteget hozzátesz az ízéhez.
Sokan nem értik, miért nem tudnak olyan húslevest főzni, mint amilyet a nagymamájuk készített. Ennek több oka is van. Régen a mama hajnalban megkopasztotta a tyúkot, a zöldséget pedig frissen szedte a kertből. A hús és a zöldség is a lehető legfrissebb volt.
Érdekesség, hogy a levágott állat húsában a halál után természetes biokémiai folyamatok indulnak el. A hús a következő órákban, majd napokban fokozatosan érik, ami az állagát és az ízét is befolyásolja. Ezért más egy frissen levágott tyúkból készült leves, mint egy több napig érlelt húsból főzött. Ugyanez igaz például az orjalevesre is – a boltokba kerülő hús sok esetben már több napos, ami teljesen megszokott és élelmiszerbiztonsági szempontból megfelelő.
Ami viszont biztosan nem változott: a jó húsleves titka ma is ugyanaz. Lassú tűzön, türelemmel, hosszú órákon át kell főzni, hogy minden íz és zamat belekerüljön a lébe.
Nálam most marhacsontleves készül, úgyhogy reggel hatkor már fel is tettem.