Számos történetet hallottam az elmúlt napokban az amerikai magyarság képviselőitől arról, hogy ki, hogyan és mikor került Magyarországról az Egyesült Államokba. Van, akinek a dédszülei költöztek ki, és van, aki néhány éve él Amerikában. Minden közösségnek vannak személyes és közös történetei, legyen szó a new york-i magyar tudósokról vagy Árpádhon epertermesztőiről. A híd, ami összeköti őket egymással és egyben velünk, magyarországi magyarokkal, magyar nyelvünk és hagyományaink, kultúránk, történelmünk megőrzése és átörökítésének szándéka.

A texasi Dallas melletti Irvingben egy magyar alapítású szerzetesközösségnél vettünk részt szentmisén, Nagyböjt harmadik vasárnapján. Az „Our Lady of Dallas” ciszterci apátságot a magyarországi szerzetesrendek 1945 utáni ellehetetlenítése elől az Egyesült Államokba menekített magyar szerzetesek alapították, majd 1962-től bencés mintára iskolát is indítottak. Lelóczky Donát atya 94 évesen is a közösség egyik motorja és lelkivezetője, Marton Bernát atya pedig, aki – azt követően, hogy 1956 után Amerikába érkezett - a dallasi közösségben kezdte szerzetesi és papi pályáját, majd egy ideig Magyarországon is szolgált.

A magyar nyelvű szentmise itt is, ahogy Clevelandben, a közösség egyik fontos tartóoszlopa, a közös imádság után pedig tartalmas beszélgetésen osztották meg velem a nemzeti kötődésükkel kapcsolatos történeteiket a dallasi magyarok.