A világ tele van zajjal. Fegyverek ropognak. Dühös szónoklatok törik meg a csendet. Megosztó jelszavak bolygatják a nyugalmat.

Miközben a Közel-Keleten és Ukrajnában emberi életek vesznek oda nap mint nap, a béke hangja sokszor alig hallható.

Ukrajna azonban nem egy távoli konfliktus helyszíne; Ukrajna közvetlen szomszédunk, ahol magyar családok, magyar közösségek, magyar emberek élnek; honfitársaink tartanak a holnaptól. Ami ott történik, az nem csupán geopolitikai ügy, hanem személyes felelősség is számunkra.

Köztársasági elnökként a békét képviselem; nem belenyugvással és közönnyel, hanem felelős józansággal és a közös jövő iránti elköteleződéssel.

Meggyőződésem, hogy a békére való törekvés a politikai belátás és a stratégiai gondolkodás egyik legfontosabb garanciája. A nemzetek békés együttélése pedig nem illúzió, hanem a civilizált társadalmak működésének gyakorlati alaptétele.

Aki ma a békéről beszél, nem hallgathat az irgalmasságról sem. A misericordia – az együttérzés, a könyörületesség, a másik ember szükségének felismerése alapvető emberi kötelesség. Aki valóban békét akar, annak előbb segítő kezet kell nyújtania a bajbajutottnak.

Idén két külföldi misszióba is ellátogatok - vállalt szövetségesi feladataink keretében-, ahol magyar katonák teljesítenek szolgálatot. Minden ilyen alkalom emlékeztet: a békét nem elég kívánni, dolgozni is kell érte. Türelemmel, belátással, következetességgel.

Legyen ez közös ügyünk!