Az atombomba, egy 12 éves kislány, a papírdarvak és a béke - úton Nagaszakiba

Hirosimában és Nagaszakiban színes papírdarvak őrzik Sadako, a 12 éves kislány emlékét, aki az atombomba okozta robbanásban 2 évesen veszítette el szüleit. 12 esztendős koráig Sadako erős, sportos kislány volt, ám egy futóversenyre készülvén hirtelen rosszul lett, és a földre esett. Leukémiát diagnosztizáltak nála az atombomba utóhatásaként. Az orvosok a legjobb esetben is egy évet jósoltak neki.

1955. augusztus 3-án legjobb barátnője, Chizuko Hamamoto meglátogatta a kórházban, és egy négyzet alakú, aranyszínű papírból darut hajtogatott neki. Sadako először nem értette, hogy Chizuko miért csinálja ezt, de később barátnője elmondott egy történetet a papírmadarakról.

Egy ősi japán legenda úgy tartja, hogy annak, aki ezer origami darvat készít, egy kívánsága teljesül: hosszú élete lesz vagy egy betegségből, sérülésből felépül.

Sadako elkezdett hát papírdarvakat hajtogatni, hogy felépülhessen betegségéből. A kórházban töltött idő alatt rájött, hogy milyen sokan szenvednek körülötte, s onnantól kezdve a hajtogatás nem csupán a gyógyulásába vetett hit megnyilvánulása volt, hanem egyfajta fohász az emberek egészségéért, a szenvedés véget értéért, a békéért. A kislány a halála napjáig állítólag 664 darvat hajtogatott, s a munkát az ezerig a barátai fejezték be.

Így lettek a papírdarvak a béke szimbólumai.

Akit megérintett Sadako története, azt arra buzdítom, hogy akár egyedül, akár gyermekével, unokájával közösen hajtogasson papírból piros-fehér-zöld darumadarat, és küldje el a Sándor-palotába egy borítékban. A borítékra írja rá:

Egy magyar daru a békéért

Én pedig azt ígérem, hogy a darvakat eljuttatom Sadako, a 12 éves kislány szobrának lábához, amely a Hiroshimai Emlékparkban áll, és amely mellett egy emléktáblán a következő felirat olvasható:

“Ez a mi kiáltásunk. Ez a mi imánk.

Legyen béke a Földön.”