Bajtársak egymás között

„Nagyra becsült hajdani Katonatársam!

1974. szeptember 1. napján, férfilétünk hajnalán egy alföldi kisváros „kies garnizonjában” kezdődött az a közös kaland, amelyet az eltelt ötven év sem volt képes eltörölni bennünk.
Hogy mit jelentett az egymás iránt tanúsított megbecsülés és elfogadás, hogy mit jelentettünk mi akkor egymásnak, arról szól az eltelt fél évszázad felejtést nem, ám örömteli visszagondolást és derűs nosztalgiát hozó ünnepi hangulata.
Hogy mit kaptunk egymástól, s hogy mit adtunk egymásnak a kalocsai 11 hónap alatt, ezek az emlékezés tarka ködében mindig felsejlenek beszélgetéseinkben, s a közös emlékekben a legszebb az, hogy a mozaikokat csak együtt tudjuk összerakni a kollektív emlékezet adta biztonsággal.
Köszönöm Nektek, hogy együtt lehettünk, noha 1974-ben sem a helyet, sem az időt nem magunknak választottuk, s köszönöm azt is, hogy fél évszázad elteltével most úgy lehetünk együtt, hogy a helyet s az időt is mi magunk választottuk ki.
A bajtárs a bajban ismerszik meg. No, baj az tényleg volt elég, de ezt mára már egyre halványabban látjuk. Ami megmaradt, az a bensőséges érzés, amivel egymásra és az együtt eltöltött időre gondolunk, mert már ötven éve kitörölhetetlen részei vagyunk egymás életének.”

Dr. Sulyok Tamás, 2024. november 9.