Ma is kopogtatni indultam a választókerületben. Ezek a beszélgetések mindig megerősítenek abban, hogy nincs fontosabb annál, mint személyesen meghallgatni a helyieket – azokat, akik itt élnek, itt nevelik a gyerekeiket, itt dolgoznak, és nap mint nap tapasztalják a kerület valós problémáit.

Egy hét múlva választunk. Nem elméleti kérdésekről döntünk, hanem nagyon is kézzelfogható ügyekről: ki fogja képviselni ezt a közösséget? Olyan ember, aki járja az utcákat, kopogtat, beszélget, és kíváncsi az itt élők véleményére? Vagy olyan, aki még a lábát sem tette be a választókerületbe, és csak kívülről akar dönteni rólunk?

A tét nemcsak helyi, hanem országos is. Meg kell védenünk azokat az eredményeket, amelyek a mindennapjainkat érintik: fenn kell tartani a rezsicsökkentést, és továbbra is ki kell maradnunk a háborúból.

Én hiszek abban, hogy egy képviselő dolga nem a beszéd, hanem a munka. És ez a munka azzal kezdődik, hogy meghallgatjuk egymást.