A tegnapi fejlemények új szintre emelték azt a kérdést, amely eddig is ott húzódott a magyar közélet mélyén: ki képviseli valójában Magyarország érdekeit – és van-e egyéb háttérerőknek befolyása a politikára?

A legújabb ügynökügy nem pusztán egy kampányepizód. Sokkal inkább rávilágít arra a struktúrára, amelyben egy politikai közösség nem önálló, szuverén döntések mentén működik, hanem külső érdekek metszéspontjában. Az a tény, hogy beépített szereplők, illetve nemzetközi hálózatok jelennek meg a háttérben, komoly kérdéseket vet fel a transzparencia és a politikai lojalitás kapcsán.

A tét ugyanis nem kisebb, mint a külpolitikai irányultságunk. Egy ország diplomáciája nem lehet kísérleti terep, és nem épülhet rejtett együttműködésekre. Ha egy politikai erő működésében külső – akár titkosszolgálati – támogatás sejlik fel, az már nem egyszerűen politikai vita tárgya, hanem szuverenitási kérdés.

A választás így egyre élesebben rajzolódik ki: egy olyan kormányzás között, amely nemzeti érdekekből indul ki, és egy másik között, amely nem akar bot lenni a küllők között.

Ez nem pusztán politikai vita. Ez arról szól, hogy ki dönt Magyarország jövőjéről. Döntsünk mi, magyarok április 12-én a biztos választás mellett!