A Bloomberg tegnap megírta, hogy a MOL biztonsági okokból több mint 1 millió tonna nem orosz forrásból származó nyersolajat vásárol a világpiacról, és számításaik szerint ez nagyjából 60 százalékkal drágább, mintha ugyanezt az orosz olaj piaci árszintjén szerezné be. Ez világos üzenet: aki az olcsó, vezetékes, hosszú távú forrásokat politikai jelszavak kedvéért lecserélné, annak előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy ezt valakinek ki is kell fizetnie.

Magyar Péter, Kapitány István és Orbán Anita is mindenhol az olcsó orosz energiahordozókról való leválás mellett álltak ki. Most pedig láthatóvá vált, hogy mindez csak az olaj tekintetében 60%-kal drágább.

Most sokan kommentelhetnek majd, hogy persze, azért drágább minden, mert háború van. Csakhogy a világpiac logikája éppen az, hogy mindig van valamilyen válság. Háborúk voltak, vannak és lesznek. Ezért nem mindegy, hogy egy ország a saját energiabiztonságát stabil, csővezetéken érkező, hosszú távú forrásokra építi-e, vagy kiszolgáltatja magát a napi spotpiacnak, a tankerek útvonalának, a biztosítási díjaknak, a kikötői fennakadásoknak és a geopolitikai licitháborúnak.

A Reuters tudósítói is az elmúlt napokban pontosan erről írtak. Leírták, hogy Európa felé induló LNG-, illetve üzemanyag-szállítmányokat Ázsia felé irányítottak át, mert ott magasabb árat fizettek értük. Ez a világpiaci modell lényege: nem annak jut az energia, akinek nagyobb szüksége van rá, hanem annak, aki többet fizet. Aki tehát a magyar emberek és a magyar ipar energiabiztonságát ilyen rendszerre akarja építeni, az valójában nem biztonságot, hanem kiszolgáltatottságot választ.

Egész Európa ma a saját döntéseinek következményeit nyögi. A saját kitermelése nem elegendő. Az atomenergia szerepét több helyen politikai okokból gyengítették, Németország pedig bezárta atomerőműveit. Az Északi-Áramlat felrobbantása és az orosz import elzárása közben pedig nem épült ki olyan új rendszer, amely olcsó áron, ugyanilyen volumenben és ugyanilyen üzembiztosan tudná pótolni a kieső mennyiséget. Sőt, új gázvezetékek 2021 óta tilos uniós forrásokat költeni. A végeredmény az lett, hogy Európa egyszerre szorul rá a saját, korlátozott termelésére és a szankciók, illetve a szelektivitás miatt a drága importra. Ezért haldoklik az ipara.

A helyzet súlyosságát jól mutatja a brit példa is. A Times szerint Nagy-Britanniában jelenleg kevesebb mint két napra elegendő betárolt gáz áll rendelkezésre, nagyjából 6700 GWh mennyiségben. Vagyis még egy olyan gazdaság is rendkívül sérülékennyé válik, amely hozzáfér norvég forrásokhoz és LNG-importhoz. Mert hiába van elméletben több beszerzési lehetőség, ha a volumen nem elég, a világpiaci verseny pedig egyre kiélezettebb.

Mi ebből a tanulság?

Az, hogy aki ma azt mondja: Magyarországnak és Szlovákiának nem szabad az ablakon kidobnia az olcsó orosz olajat és gázt, annak ebben a kérdésben igaza van. Ez matematika és fizika, nem ideológia.

Ameddig lehet, a stratégiai tartalékokból és a költségvetés terhére védeni kell a lakosságot és az ipart a tegnap bevezetett védett árakkal. Ki kell tartanunk, ameddig csak lehet.

És minden erőnkkel, akár a pénzek visszatartásával harcolni kell a Barátság-vezeték újranyitásáért.

Erre ma egyedül a Fidesz és Orbán Viktor képes!