Ha azt hinné, hogy Önt biztosan nem érinti a TISZA vagyonadója, téved.

Képzelje el, hogy évente vagyonnyilatkozatot kell tenni a NAV felé arról, milyen vagyonelemekkel rendelkezik a család: ingatlanok, bankbetétek, részvények, üzletrészek, vállalkozói vagyon, autók, műtárgyak és nagy értékű ingóságok… És nem csak Önről van szó, hanem a hozzátartozókról is — mert a TISZA szerint a „családi kör” is számít a vagyon összesítésekor.

Ha a családban van sikeres vállalkozó, cégtulajdonos, ha van céges ingatlan, föld, nyaraló, vagy csak több generáció alatt felhalmozott vagyon, akkor már nem elméleti kérdés: mennyi lesz a fizetendő teher — és pontosan hogyan számítják?

És itt jön az, amit sokan nem vesznek komolyan: egy vagyonadó nem csak „a gazdagok adója”. A rendszer logikája könnyen eljut oda, hogy adminisztrációt, értékbecslést és magyarázkodást kérjen olyan családoktól is, akik egyszerűen csak összeraktak valamit az évek alatt.
Ráadásul többször is felmerült már, hogy a belépési küszöb nem biztos, hogy változatlan marad. A küszöb, a kulcs, a mentességek — mind politikai döntés kérdése. Ha egyszer bevezetnek egy adónemet, onnantól a szabályai bármikor módosíthatók. Főleg akkor ha nem folyik be a költségvetésbe az elvárt összeg. Olyankor a kormány csökkentheti a küszöböt és növelheti a százalékot is.
A lényeg: egy ilyen rendszerben Önnek az a dolga, hogy mérlegelje a kockázatot. Ha vagyonadó jön, előbb-utóbb sokaknak fel kell tenniük a kérdést a családi asztalnál: kinek mije van, hogyan van struktúrálva, mi számít bele, mi nem — és milyen terhet jelenthet évente. Ki fizeti be az adót, és miből? És igen: lehet erre azt mondani, hogy „majd lesz valahogy”. Csakhogy az adóhatósági logikában a „majd lesz valahogy” gyakran a legdrágább verzió.

Vagy választhatja a Fideszt is, és akkor ez az egész fel sem merül.