Sosem osztok meg magánéleti történéseket az oldalamon, de most mégis úgy érzem, hogy meg kell. Hétfőn este nagypapám, Dr. Sándor Tamás sebész-professzor örök nyugovóra tért. A legokosabb, legszerényebb és legnemesebb ember volt, akit valaha ismertem. És nemcsak azért, mert az én nagypapám volt.

Helyén volt az esze és a szíve is. Merőben hozzájárult ahhoz, ahogyan én ma a világról gondolkozom. Az erős jobboldali kötődésem is elsősorban tőle származik. Tamás hosszú, tartalmas élete, múltja, a fiatalok, a fiatalabbak számára történelem, az éltesebb korosztálynak emlékezés.

A budai katolikus Szent Imre Gimnáziumban érettségizett 1952-ben, melynek nevét a történelem vihara keresztelte át koszorús költőnk emlékére, József Attilára. Kiváló tanulmányi eredmények, kitűnő érettségi birtokában, a sikeres felvételi után megkezdte tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Az egyetem befejezését követően a briliánsan abszolvált vizsgák népköztársasági aranygyűrű elnyerésére jogosították, melytől azonban megfosztotta a hatalom, miután nem kívánt a kommunista ifjúság soraiba lépni.

Tudományos munkássága nemzetközileg is elismert. Több, mint 65 éves tudományos, oktató és sebészi tevékenysége túlterjed a műtőasztalon: a trombo-embóliák megelőzésére szolgáló erőfeszítése az egész magyar nemzet szolgálatát jelenti! Kiemelten foglalkozott egy a mindennapi életben felmerülő veszélyes körülményel, az utazási trombózis kérdésével. A "sitting thrombosis" fogalmának bevezetésével kidolgozta a mélyvénás trombózis speciális altípusának új osztályozási rendszerét, amit az International Union of Phlebology is átvett. Munkássága során 60 magyar, 17 idegen nyelvű tanulmányt, 15 könyvfejezetet írt. Díjak, kitüntetések, elismerések jelezték pályája során munkája értékét. Talán az egyik legbüszkébb a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjére (2017).

Tisztesség, becsület, szorgalom, tehetség, tiszta lelkiismeret - ezek mind az ő meghatározó erényei. Tanúk a még élő kortársak, az ifjabb munkatársak, tanítványok, gyógyult betegek, rokonok, barátok, akik MINDIG, MINDIG IS SZERETNI ÉS TISZTELNI FOGJÁK ŐT! Ahogy egy kedves barátja mondta róla: “Nagyon fog hiányozni az a derűs, megingathatatlan polgári ethosz, amit ő képviselt!”

Isten nyugosztaljon drága Nagypapám, Tamás! Nagyon jó ember voltál, ezreken segítettél, szakmád mestere voltál, szerető édesapa, testvér, nagypapa, dédpapa, férj.