Kaviár, kőolaj, földgáz és remek utak -élmények Azerbajdzsánból-

„Másodszorra nem szerezheted meg az első benyomást”, tartja egy amerikai közmondás. Nos Azerbajdzsán esetében erre nem is lesz szükség, hiszen az első benyomás remek volt. A korrekt és barátságos útlevélellenőrzés, ahol természetesen biometrikus fénykép is készült a beutazókról, szakmai szemmel nagyon precíz és gördülékeny volt. A biztonság érdekében a fénykép és az útlevelek beolvasása természetes és senki sem morgolódott miatta az isztanbuli járat utasai közül. A Heydar Aliyev repülőteret az ország volt elnökéről nevezték el. A politikus, aki Azerbajdzsán a Szovjetunióhoz való tartozása alatt a KGB vezérőrnagya volt hatalmas lendültet adott a gazdaságnak. Beindította a kőolaj és a földgázkitermelést, amely sok külföldi befektetőt is vonzott és rengeteg munkahelyet teremtett. A kőolaj mindig is nagy szerepet játszott az azeri gazdaságban. A negyvenes években Azerbajdzsán látta el a Szovjetuniót a háborúhoz szükséges kőolajjal.

A náci Németország ezért akarta elfoglalni az értékes olajmezőket az „Edelweiss” (havasigyopár) hadműveletben, ám kudarcot vallottak. A fosszilis energiahordozók adják a mostani erős gazdaság alapját és szerepük jócskán megnőtt az elhibázott nyugati szankciók okozta energiaválság miatt. Hazánk, aki akárcsak Azerbajdzsán tagja a Türk-tanácsnak és remek kapcsolatokat ápol a bakui kormánnyal. Magyar cégek is egyre jobban jelen vannak a Kaszpi-tenger partján. Szijártó Péter hétfőn járt Bakuban, ahol bejelentette, hogy a „Hell” energiaitalgyártó cég egy 200 millió dolláros beruházásba kezd Azerbajdzsánban.

„Újabb híd a keleti és a nyugati gazdaság között, hogy az üdítőitalokat gyártó Hell Energy cégcsoport üzemet tervez építeni Azerbajdzsánban egy helyi beruházási alappal együttműködésben. Különös örömmel támogatjuk ezen beruházásokat, ha olyan országokban valósulnak meg, amelyeket stratégiai partnernek tekintünk, amelyekkel együttműködésünk a kölcsönös tiszteletre alapul, amelyek mindig tisztességes körülményeket kínáltak a magyar vállalatoknak, és Azerbajdzsán épp ilyen partner”, mondta a sajtónak a miniszter úr. A munkahelyek teremtése fontos kormányzati programja Ilham Aliyev jelenlegi elnöknek is. A statisztikákat megnézve ez sikertörténet, mivel a munkanélküli ráta mindössze 5 százalékos. Csak összehasonlítás képen Magyarországon jelenleg 3,9 százalékon áll a mutató.

Visszakanyarodva az első benyomáshoz az utak minősége tűnt fel elsőként. A tükörsima aszfalt, a jól látható sávok. Kölcsönkérhetnénk a bakui főpolgármestert egy időre, mert látván a tiszta, rendezett várost remek munkát végez. Mindenütt kint lobog Azerbajdzsán zászlója. Mivel nagy zászló rajongó és gyűjtő vagyok persze, hogy érdekelt a szimbolikája és a színek jelentése. A zöld szín és a félhold egyértelművé teszi, hogy egy iszlám országban vagyunk. A vörös, a modern életformát jelzi, a kék a türkök színe, A csillag nyolc ága a türk népekre utal: azeriek, oszmánok, jagatajok, tatárok, kazahok, kipcsakok, szeldzsukok, türkmének. Az azeriek síiták, akárcsak a szomszédos Irán polgárai. Azeri kisebbség él is a perzsa állam, északon fekvő, Azerbajdzsán tartományában. Az alkotmány nem tette államvallássá az iszlámot, hanem szekuláris államforma van.

Ha férfiként Bakuba jössz készülj fel rá, hogy jönni fog a szemed, mint a csigának, mert az azeri lányok meseszépek és nagyon csinosan öltözködnek. A plázák az ismert márkák mellett sok dizájn butikkal is rendelkeznek. Az öltözködésre mindenki nagyon odafigyel, a gyermekeket már így nevelik. Megkockáztatom az egyik legelegánsabb város, ahol valaha jártam. A tisztaság pedig lenyűgöző, sehol egy graffiti, nincs szemét eldobálva, az aluljárókban pedig pattogatott kukoricát árulnak és utcai zenészek játszanak. Sehol csövesek, drogosok vagy a Budapesten megszokott pisiszag. Az autózás meg egy élvezet, még a délutáni dugók ellenére is, mert az utak minősége felülmúlja még az amerikai városokét is. Nem tudom, hogy csinálja a városvezetés, de valamit nagyon tudnak. Hasonló a közbiztonság is, este tizenegykor nyugodtan lehet sétálni vagy görkorizni a tengerparti, 25 km, hosszú sétányon mert teljesen biztonságos.

Érdekes dolog az alkohol is. Kapható a boltokban, de a helyiek nem nagyon isznak, főleg nem nyilvánosan. Azt mondták nem szokás az italozás és valóban fiatalok inkább teáznak, kávéznak, vízipipáznak, mintsem söröznek. Szívesen beszélgetnek viszont a gazdaságról és a gáz, valamint a kőolaj kitermelésről, mert joggal büszkék az eredményekre. A kőolajmezők nagyrésze a Kaszpi-tenger alatt található. Elnézve a partközelben található olajfúrótornyokat ez nyilvánvaló is. Van egy mesterséges sziget is 50 km-re a parttól, ahol komoly kitermelés folyik. Négyszáz ember dolgozik ott, még egy focipálya is található ott, hogy meglegyen a sportolás lehetősége a szigeten töltött hetek alatt. Azerbajdzsán napi 668.000 hordó kőolajat termel, ami nem kevés, de mondjuk összehasonlítva 11,5 millió hordó/nap kitermeléssel nem tűnhet jelentősnek, ám mégis az, hiszen komoly export folyik Olaszország és Izrael felé. Érdekes, hogy utóbbi nem pénzzel, hanem fegyverekkel fizet, amelyekkel a bakui kormány a hadseregét fejleszti. A brit BP-cég (British Petroleum) egy akadémiát is üzemeltet Bakuban. Itt az olajmérnökök a tanulás mellett a BP saját fúrótornyán gyakorolják az elsajátított tudást.

Láthatunk még régimódi olajpumpákat is, amelyek gémeskútként bólogatnak a sivatagban és nekem kissé Texast idézték. Nem mindegy, hogy milyen fákat ültetnek Azerbajdzsánban, mert ha mélyre lenyúlik a gyökerük elpusztulnak, sok helyen 20 méteres mélységben már olaj található. Az ország földgáz készletei szintén jelentősek és az idei év végére már akár 100 millió köbméter azeri gáz is érkezhet a magyar tározókba. A későbbiekben a magyar gázfogyasztás 10-20 százalékát is a Kaukázusból fedezheti hazánk. Az azeri földgáz, Georgián, Törökországon, Bulgárián és Románián keresztül érkezik Magyarországra. A Kaszpi-tengeren található Shah Deniz 2 földgázmezőből olyan mennyiséget tud Azerbajdzsán kitermelni, ami valóban csökkenthetné Európa jelenlegi energia gondjait.

Annak mindenki örül, hogy Nagorno-Karabahban nyugodt a helyzet. Azerbajdzsánnak és Örményországnak területi követeléseik vannak egymással szemben a Kaukázusban, amely már többször fegyveres összetűzésbe torkollott. Legutóbb tavaly augusztusban volt egy ütközet, amikor az azeri csapatok elfoglaltak több magaslati pontot. A tűzpárbajban 2 örmény és egy azeri katona vesztette életét. Ezt megelőzően sokkal súlyosabb harcok folytak a hegyekben:

Az 1991-ben kirobbant és több évig elhúzódó első „nagorno-karabahi” (Hegyi-Karabah) háború több mint 30 ezer áldozatot követelt. Ezt követően 2020 őszén Örményország és Azerbajdzsán ismét összecsapott a kaukázusi terület miatt, amely Jereván beavatkozása miatt de facto elszakadt Azerbajdzsántól. A második hegyi-karabahi háborúban több mint 6500 ember veszítette életét, és az Oroszország közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodás alapján Moszkva orosz békefenntartókat küldött Hegyi-Karabahba, Jereván pedig területi engedményeket tett Bakunak.

Az energiahordozók mellett a kaviár még egy nemzeti kincse a Kaszpi-tengert övező országoknak. A beluga, amely a sugarasúszójúak családjához és a tokfélékhez tartozó csontos hal (latinul Huso Huso) sajnos már veszélyeztetett is mivel az orvhalászat és a kaviár iránti igény nem kímélte ezeket a gyönyörű halakat. A magyarországi vizával rokonságban álló beluga, akár 4 méterre is megnő és súlya elérheti a másfél tonnát és találtak már száz évnél idősebb példányokat is. Ahogy nálunk is szinte eltűntek a vizák, úgy a Kaszpi-tengerben is erősen megfogyatkozott a belugák száma. Pedig a New Yorki egyezmény értelmében már csak a beluga-farmokon tenyésztett halak ikráját szabad kaviárként értékesíteni. Mivel 10 deka kaviár értéke 80.000 forint ezért az orvhalászok továbbra is tizedelik az állományt annak ellenére, hogy komoly börtönbüntetés jár érte.

Már Californiában és Dél-Koreában is vannak kaviárfarmok, ahol tenyésztik a tokhalakat. Állatvédők szerint nem túl etikus, hogy az ikrájuk miatt megölik a halakat, ám a tenyésztők azzal védekeznek, hogy a halak húsát is értékesítik. Valóban, jobb azeri éttermekben is lehet kapni grillezet belugát. Érdemes megemlíteni hazánk „belugáját” a vizát, hiszen ezek a gyönyörű halak a Duna és a Tisza legnagyobb ragadozói voltak. A csigákkal, rákokkal és kisebb halakkal táplálkozó vizák már szinte teljesen eltűntek a Fekete-tengerből és az európai folyókból, holott a magyar halászat szerves részét képezte a varsás vizafogás. Budapest XIII. kerületében még egy Vizafogó utca is található. Szerencsére a „Viza 2020” visszatelepítési program mutat eredményeket és a Dunába telepített halak el is jutottak már a Fekete-tengerig.

Itt Azerbajdzsánban hozták létre az első kaviárfarmot, ahol 1954-óta tenyésztik a tokhalakat ikrájuk miatt. Nemcsak a Kremlbe szállították az ízletes ikrát, amelyet már az ókori görögök is fogyasztottak, hanem maga Winston Churchill is nagy kedvelője volt az azeri kaviárnak. Az ára az borsos mindenütt. Egy teheráni delikáteszboltban a legolcsóbb kiszerelés 300 euró, azaz több, mint 100.000 forint volt.

Ma egy esős, szürke éggel búcsúzik tőlem Azerbajdzsán. Nagyszerű volt egy ilyen remek, vendégszerető országban eltölteni pár napot és már most érzem, hogy visszahúz a szívem ide. Már ott van a bőröndben a szép, félholdas zászló, amit a bazárban kaptam ajándékba egy barátságos úrtól. Holnap kikerül az irodám falára, hogy emlékeztessen erre a csodás nyaralásra, a tengerre, a csodaszép azeri lányokra és minden másra, amit itt megtapasztaltam.