HÁNY GYALOGOST BÍR MÉG EL A RAKPART?

KariGeri már megint nem bír magával. Nem sikerült a választás, így most Budapest ügyeivel kell bíbelődni, ami hát macerás, munkával jár, agyalni kell az 52 tanácsadójával, beszélni telexes újságírókkal, tök szívás az egész. Munkájuk gyümölcse pedig őrültebbnél őrültebb ötletek. A „végleg lezárni a pesti alsó rakpartot” rögeszmének már voltak előjelei, a hétvégi autómentes napokkal. Királyság, az összes budapesti csak arra vár, hogy 35 ˚C melegben az olvadó aszfalton sétáltassa a családot. Margitsziget, Liget? Egy frászt, ki a rakpartra és zombiként lődörögjünk a tikkasztó melegben. Persze esőben is „fun for the family”, hiszen nincsen rossz idő, csak nem megfelelő ruházat, ahogy ezt egy német közmondás tartja. Elnéztem már párszor arra és egy-két futó, ugyanannyi bringás és alig pár ember a kies aszfalton. Mi autósok pedig minimum 2 km kitérőt kell tegyünk, ha pl. a Parlament környékén van dolgunk. Araszolunk a mellékutcákban és szennyezzük a környezetet. Hulk nem volt annyira zöld, mint KariGeriék politikája.

Persze a szánalmat még mindig lehet fokozni, mint tavaly, amikor a fák ágaira műanyag öntözőkannákat aggattak, hogy ezzel dobják fel a sivárságot. Hát „plasztik az fantasztik” és nyilván alig pár tízmillióba került a projektkivitelezés. Komolyan, én azt szeretem a főpolgiban, hogy magáénak tekinti Budapestet. Már akár Karigerisztánnak is hívhatnánk, hiszen amit ő kigondol, annak úgy kell lennie. Mit neki a lakosok véleménye, vagy az Autóklub szakértelme, a kereskedők és iparosok kérése, menjenek máshoz hisztizni, ő már úgyis döntött. A Lánchíd lezárása az autóforgalom elől az agyrém No. 2. Budáról eljutni az Andrássy útra vagy az M3 bevezetőjére így is horror volt, hát majd rakpart és Lánchíd nélkül a szűk belvárosi utcákban pöfögve tuti „Mission Impossible” lesz. Tom Cruise-t már most leszerződtetném a sztorihoz. Ja és ha kész lesz a híd, majd lezárja az alagutat, mert nehogy egyszerre készüljenek el, ahogy azt Tarlós István megálmodta. Ha már sokkal drágább, akkor legalább tartson kétszer annyi ideig, valahol logikus, legalábbis a baloldalnak.

KariGeri most éppen a Közműholding munkáját igyekszik sikertörténetnek eladni és hogy mennyien szorgoskodnak a tiszta Budapestért. A gáz csak az, hogy mi, akik itt élünk, mást látunk. Az aluljárók ragadnak a kosztól, a közparkokban annyian laknak, mint Bangladesben (lehet, hogy így már nem hajléktalanok, hanem parklakók), drogosok, koldusok, gaz és szemét a valóság. A bullshit-generátort berántva még a méhlegelők legendájának is írtak egy második évadot. „hogy huszonkét fővárosi kezelésű helyen nem nyírják a füvet egy éve, így a növényeknek van idejük virágozni, magot érlelni és terjeszteni. Ez pedig jó a méheknek, darazsaknak, akik amúgy is a kihalás szélén vannak...” Ám a méhlegelő a legjobb az allergiásoknak, ez kimaradt a tündérmeséből. A kukák leszerelése miatt pedig ragyog a város, teljesen logikus.

Az utak sem kátyúsak, hanem csak a tektonikus lemezek mozognak és a kisvakond éppen eljött a nagyvárosba. KariGeri mesés helyet csinált a fővárosból, csak kár, hogy átvitt értelemben.