Hatvanöt éve, egy éjszaka alatt épült a berlini fal

Sem a nyugatnémet titkosszolgálat, sem a CIA, sem az MI5 nem sejtett semmit. A Keletnémet Nemzeti Néphadsereg és a Népi Rendőrség egyetlen éjszaka alatt felemelték a Kelet-Berlint a város nyugati felétől hermetikusan elzáró falat.

Az NDK vezetője Walter Ulbricht hetekkel az akció előtt azzal nyugtatta le a kedélyeket, hogy a kommunista párt nem támogatja egy határ kiépítését Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin között. Akkor Berlin még szektorokra volt osztva. Kelet-Berlin volt a Szovjet-szektor, amelyet a négyhatalmi megállapodás ellenére kikiáltottak a Német Demokratikus Köztársaság fővárosának. Nyugat Berlin pedig a francia, a brit és az amerikai-szektorokból állt. Utóbbi nem tartozott a Német Szövetségi Köztársasághoz, hanem önálló politikai egység volt a győztes hatalmak jelenlétével. Minhárom ország számos katonát állomásoztatott ott és saját katonai repterekkel is rendelkezett.

A katonák semmit sem tudtak

A keletnémet katonák és rendőrök csak azt a parancsot kapták, hogy egy éjjeli gyakorlatra kell jelentkezniük a laktanyában, illetve a rendőrkapitányságokon. Csak a magasabb rangú tisztek lettek beavatva az igazi tervbe. Többszáz kilométernyi feltekercselt szögesdrótot rakodtak fel a teherautókra és gépkarabélyokkal szerelkeztek fel. Az éles lőszerek átvételekor a katonák sejtették, hogy ez nem egy szokásos hadgyakorlat lesz. A parancs a következő volt: az addig csak felfestett fehér vonallal és táblákkal kijelölt határon ki kell húzni a szögesdrótot és mindenáron, akár célzott lövésekkel is meggátolni, hogy kelet-német állampolgárok átmenjenek a nyugati szektorokba.

Aki tudott még gyorsan átszökött

A Kelet-Berlinben élők gyorsan megneszelték, hogy órákon belül el lesz vágva minden lehetőség, hogy nyugatra menjenek (sokan keleten laktak, de a nyugati szektorokban dolgoztak) és úgy döntöttek, hogy mindenüket hátrahagyva Nyugat-Berlinbe szöknek. Elsőként a belvárosi részek kerültek lezárásra, ezért voltak, akik a városszéli, parkos, erdős részeket vették célba és ott tudtak átjutni a város szabad felébe. Voltak házak, amelyek pont határon álltak. Itt is megjelentek a kommunista rezsim katonái és egyszerűen befalazták az ablakokat, nehogy az ott lakók átszökjenek a nyugati oldalra. Ezeket az épületeket később le is bontották, mert voltak, akik megbontották a falat, vagy a pincéből alagutat ásva mégiscsak megléptek.

Még a katonák is megszöktek

Ikonikus felvétel, ahogy egy katona eldobta a gépkarabélyát és átugrott az akkor még alacsony szögesdrót akadályon. Másnap reggel építőmunkások jelentek meg és elkezdtek egy magas téglafalat építeni a szögesdrót akadályok helyett. Betonelemekből őrtornyokat húztak fel, amelyet elfoglaltak a keleti határőrök. Mind a nyugati, mind a keleti lakosok sokk alatt álltak, hiszen így családokat vágtak el egymástól. Évtizedeken keresztül szívszaggató képeket lehetett látni, hogy a nyugat-berlini kilátótornyokba felvitték az unokákat, hogy a keleten ragadt nagyszülők messziről egy pillantást tudjanak vetni rá. Akik megszöktek az NDK-ból azok nem mertek többé átmenni, mert hosszú börtönbüntetésekre számíthattak. Voltak, akik soha többé nem látták szüleiket, nagyszüleiket vagy testvéreiket. Sokan próbálkoztak a szökéssel, de az automata sörétesfegyverek, amelyek fejmagasságban fejtették kigyilkos hatásukat, valamint a határőrök célzott lövései ezt szinte lehetetlenné tették. Összesen 140 ember vesztette az életét a kelet nyugat-berlini határon. 101 főt ért célzott, halálos lövés az őrtornyokból, 39 ember baleset áldozata lett, illetve tévedésből lőtték le őket. A „Fal” 1961 augusztus 13-tól, 1989 november 9-ig állt.