Nyílt levél
minden magyar emberhez
Egy jobboldali magyar gondolatai Magyarország jövőjéről

Kedves Honfitársaim!
Nem politikusként írom ezeket a sorokat. Nem jogászként. Nem baloldaliként. Nem liberálisként.
Egész életemben jobboldali, konzervatív ember voltam, és ma is annak vallom magam. Hiszek a hazámban, hiszek a nemzetben, hiszek a családban, a keresztény értékekben és Magyarország szuverenitásában.
Éppen ezért érzem úgy, hogy nem hallgathatok.
Mindenhol azt hallom:
"Még csak 50 nap telt el."
Könyörgöm...
Pont ez aggaszt a legjobban.
Ha alig ötven nap alatt ennyi alapvető törvényt és alkotmányos szabályt lehet megváltoztatni, akkor mi történhet még a következő években?
Most nem bosszúkormányzásra van szükség. Hanem higgadt, felelős törvényhozásra. Olyan döntésekre, amelyek nem egy politikai oldal, hanem Magyarország érdekeit szolgálják.
Abraham Lincolnnak tulajdonítják a mondást:
"Szinte minden ember kiállja a megpróbáltatásokat, de ha próbára akarod tenni a jellemét, adj neki hatalmat."
Szerintem most ennek a mondatnak különös jelentősége van.
A hatalom próbája nem az, hogy milyen gyorsan ír át törvényeket.
Hanem az, hogy tud-e önmérsékletet gyakorolni.
A 17 pontos Alaptörvény-módosítás számomra nem megnyugtató, hanem aggasztó.
Ez az én személyes véleményem.
Attól tartok, hogy olyan garanciák gyengülhetnek, amelyek eddig a magyar embereket és Magyarországot védték.
Aggaszt a nemzeti vagyon alkotmányos védelmének átalakítása.
Aggaszt a termőföldek és az erdők jövője.
Aggaszt az állami tulajdon helyzete.
Aggaszt a Magyar Nemzeti Bankot érintő változások lehetősége.
Aggaszt a nyugdíjrendszer jövője.
Aggasztanak a jogbiztonságot érintő kérdések, és az is, ha az emberek azt érzik, hogy a szabályok kiszámíthatósága sérülhet.
Aggaszt Sulyok Tamás köztársasági elnök ügyének kezelése is. Egy köztársasági elnök személyéről lehet politikai vita, de maga az intézmény minden magyar emberé.
És itt szeretnék feltenni néhány kérdést.
Ha egyszer gyengül a nemzeti vagyon alkotmányos védelme, akkor ki garantálja, hogy a jövőben minden stratégiai döntés kizárólag a magyar nemzeti érdekeket fogja szolgálni?
Ki garantálja, hogy a magyar termőföld, az erdők, a stratégiai vállalatok és más nemzeti értékek hosszú távon is megfelelő védelem alatt maradnak?
Ki garantálja, hogy a magyar mezőgazdaság mindig a magyar emberek érdekeit szolgálja?
Lehet, hogy tévedek.
De attól tartok, hogy ha a legerősebb garanciák gyengülnek, akkor idővel könnyebbé válhatnak olyan döntések is, amelyeket ma még elképzelhetetlennek tartunk.
Sokan ezt nevezik "szabad rablásnak". Én nem állítom, hogy ez biztosan bekövetkezik, de azt gondolom, hogy a nemzeti vagyon védelmét nem gyengíteni, hanem erősíteni kell.
Aggaszt a vidék támogatásának csökkentése is.
Magyarország nemcsak Budapestből áll.
A falvak, a gazdák, a vidéki családok tartják életben ezt az országot.
Ha a vidék gyengül, Magyarország is gyengül.
Aggaszt a visszamenőleges jogalkotás lehetősége is.
Egy jogállamban az embereknek tudniuk kell, milyen szabályok szerint élnek. Nem szabad azt érezniük, hogy a játékszabályok utólag is megváltozhatnak.
Aggaszt a személyiségi jogok védelmének kérdése is.
A szabadság nemcsak azt jelenti, hogy szavazhatunk.
Hanem azt is, hogy az állam tiszteletben tartja az egyes ember jogait.
A Magyar Nemzeti Bank 110 tonnás aranytartaléka a magyar nemzet stratégiai tartaléka.
Ez nem egyetlen kormányé.
Nem egyetlen párté.
Hanem minden magyar emberé.
Én azt szeretném, hogy erre a jövőben is a lehető legerősebb garanciák vigyázzanak.
Nem értek egyet azzal sem, hogy gyermekeket politikai célokra használjanak fel.
A gyermekeket védeni kell a politikától.
Nem kampányeszközök.
A parlamentben pedig sokszor már nem vita zajlik, hanem kiabálás, sértegetés és tiszteletlenség.
Ez nem méltó Magyarországhoz.
Különösen fáj, ha olyan intézmények kerülnek nehéz helyzetbe, amelyek tehetséges fiatalokat segítenek.
Egy ország jövőjét nem lehet úgy építeni, hogy közben a következő generáció lehetőségei szűkülnek.
Schiffer András egyszer úgy fogalmazott, hogy egy alkotmány nem lehet pillanatnyi politikai érdekek eszköze.
Ezzel egyet tudok érteni.
Egy alkotmány nem egy párté. Nem egy kormányé. Hanem a magyar nemzet közös alapja.
És végül szeretnék valamit világosan kimondani.
Nem kérek semmilyen diktatúrából. Sem jobboldaliból, sem baloldaliból.
És nem szeretném, ha Magyarország valaha olyan irányba indulna el, amely a történelem szélsőséges időszakait vagy a jakobinus diktatúra logikáját idézné fel bennem: amikor a hatalom úgy érzi, hogy minden korlátot lebontva mindent a saját akarata szerint alakíthat.
Én nem ilyen Magyarországban hiszek.
Én olyan országot szeretnék, ahol a törvények a magyar embereket védik.
Ahol a nemzeti vagyon valóban a nemzeté marad.
Ahol a jogállam mindenkit egyformán véd.
Ahol a politikai ellenfél nem ellenség.
Ahol a parlamentben ismét a tisztelet uralkodik.
Lehet, hogy tévedek.
Ez az én véleményem.
De egy dolgot kérek minden magyar embertől:
Ne csak azt nézzük, hogy ki terjeszt elő egy törvényt. Azt is nézzük meg, hogy mit tartalmaz, és milyen hatással lehet Magyarország jövőjére. Kérdezzünk, tájékozódjunk, vitatkozzunk egymással tisztelettel. Egy alkotmány nem a következő választásra készül, hanem a következő nemzedékeknek.
A hazaszeretet számomra nem azt jelenti, hogy mindig hallgatok. A hazaszeretet azt jelenti, hogy akkor is felemelem a hangomat, amikor úgy érzem, Magyarország jövője forog kockán.
Isten óvja Magyarországot!

MT