Történelem, legújabb kor – 4. rész

Január van, nagyon sok a halott,
van akit golyó ért, más szilánkot kapott.
Többezren pusztulnak egyetlen nap alatt,
maholnap nem lesz, ki vezesse a hadat.
Sok tiszt elhagyja az ukrán sereget,
lasszóval fogják az utcán az embereket.
A házakba is bemennek a rendőrök, a katonák,
nincs kegyelem, erőszakkal elviszik a többgyerekes apát!
Tizenhat és hetven között mindenkit soroznak,
nem számít, hogy fiú vagy lány, gyereket is behívnak.
Zelenszkij követel harckocsit, tankokat,
sokan ígérnek, kevesebben adnak.
Amerika tankot ígér, a repülőt megtagadja,
hogy ukrán bombázzon oroszt, senki nem akarja.
Ma Londonban van Zelenszkij tárgyalni,
két nap múlva már az Eu-ban lesz harckocsit koldulni.
Erre mondják, ez a jég hátán is megél,
ha kell követel, ha kell szépen beszél.
Több ígéretet kap, mint ami jár neki,
a NATO és az Eu-tagságot maholnap élvezi.
Mások éveket várnak a sorukra,
ő rövid idő alatt markol a babérba.
Ukrajna több ország földjét kapta, s uralja,
népsége is vegyes, mindenféle fajta.
Ő mindenkit ukránnak tart, kisebbséget nem akar,
nem számít, hogy lengyel, bolgár, orosz, szlovák vagy magyar.
Kisebbségi törvénye nincs, joguk mi volt, elveszett,
a fronton a kisebbség az első vonalba mehet.
Sírva járnak az asszonyok a kihalt utcákon,
mérgezettek a vizek a mezei kutakon.
Férfinép már nincsen, csak itt-ott egy-egy agg,
a fiatal, ha kimegy a házból, bujdos vagy szalad!

Ludvig Elemér, Angyalföld