A kapcsolati érték és érzelem hajléktalanság dinamikája…
Mindig van másképp…de van akiben már ennyi sem maradt.
Pszichológusként ugyanezt gondolom, emberként meg főleg…
Így romboljuk le kapcsolatainkat, és engedünk el örökre értékes, szeretetteljes, potenciális, embereket az életünkből.
1. Romboló kommunikációt folytatunk. Értő figyelem, egymás végighallgatása, empátia nélkül. Ott dobol a fejünkben, mivel fogjuk félbeszakítani, földbe döngölni, kritizálások, vádaskodások, minősítések, becsmérlések, üvöltözések terhelik közös életünket.
2. A másik hibáit felnagyítjuk, a sajátunkra rá sem nézünk, bagatellizáljuk.
3. Fel nem dolgozott, ki nem beszélt, le nem tisztázott bizalomvesztéseket cipelünk, legyen az árulás, hűtlenség, a másik bevonása és tudta nélkül megtett lépések, meghozott döntések.
4. A rossz, romboló, hiányos, vagy elkerülő kommunikáció miatt a meg nem értettség, a feszültség fokozódik. Folyamatosan megkérdőjelezzük a kapcsolatot, és meg is teremtjük, létrehozunk olyan helyzeteket, amikor kivonódhatunk, leválaszthatjuk magunkat egymásról érzelmileg és fizikailag is, ezt egyre gyakrabban megtesszük.
5. A távolság nő, így egyre kevesebb lesz az esély visszatalálni a másikhoz, és arra, hogy egyetlen tisztázó, - a másik érzéseire fókuszáló, azt megérteni, befogadni, validálni készen álló, saját egocentrikus énemet ideiglenesen félretevő - egyszerű, szeretet által vezérelt beszélgetést lefolytassunk.
Inkább elengedjük egymást.