Nem az a baj, ha adótörvényeket változtat meg a magyar kormány. Nem, kedves felvonuló fiatalok.

Az a baj, amikor bombák hullanak a házadra. Amikor nincs mit enned, nincs mit innod. Amikor egy pincében rettegsz a családoddal. Vagy meggyilkolják, megerőszakolják, elrabolják a hozzátartozóidat. Amikor megkínoznak és kitelepítenek, elzavarnak a hazádból. Vagy egyszerűen szétverik a fejedet, mert olyan vagy, akit momentán nem szeretnek.

Azt hiszed, nem következhet be hasonló helyzet? Miért vagy ebben olyan biztos? Képes vagy gondolkodni egyáltalán? Tudod, mi az a természetes ösztön, veszélyérzet, előrelátó gondolkodás? Megértesz te ebből egyáltalán bármit? És arról hallottál, hogy egyszer fent, egyszer lent? Azt hiszed, a béke örökké tart? Feltetted a kérdést, hogy miért van energiaválság? Tényleg Orbán miatt? Normális vagy te egyáltalán?

Vagy hogy amikor baj lesz, ti már nem lesztek itt, mert elpucoltok?

Ez világos, de mások védeni fogják a hazát helyettetek is, elpuhult, idióta, utcakövön piknikező, füves, igénytelen budapesti liberálisok.

Mindezt csak azért írtam le, mert láthatóan nem értitek, hogy új világkorszakba léptünk, a harminc éves békének, biztonságnak vége a nyugati világban. Hogy miként készülünk fel a várható nehézségekre, értelmi szinttől függ, de egy biztos: a biztonságot csak a magyar kormány képes szavatolni a polgárainak. Minden egyes állampolgárnak. Nektek is, bár nem érdemlitek meg.

Most nyugodtan tüntessetek, hisztizzetek tovább mind a nyolcvanheten. Ennyit tudtok. Néha azért arra is gondoljatok, hogy vagytok ti ennyien, vagyunk mi néhány millióan. Hogy hallgatunk, nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk.

A többi a Jóisten rendezése szerint zajlik majd.

Mi itt születtünk, itt maradunk, itt is halunk meg. Igen, bármi történjen is. Ilyen egyszerű ez, katás gyerekek. Mi bent, ti kint. Mint mindig a magyar történelemben.