Nyilván nem lehet minden rosszért egyetlen embert felelőssé tenni, különösen akkor, ha az az ember maga is áldozata valaminek, amit értelmezni sem tud. De ha mégis meg kellene nevezni valakit, aki személyében hozzájárult ahhoz, hogy ebben az országban szinte harapni lehessen a gyűlöletet a levegőben, akkor az a független youtuber anyukát játszó ex-momentumos elnökségi tag és „pressman–pride piknikelő” gyűlöletpropagandista Pottyondy lenne, az oldalán az ex-jobbikos alelnök Tasnádival, akit a bíróság szerint is lehet n@cinak nevezni. Az ámokfutásuk émelyítő, gyomorpróbáló, és érzékelhetően a végéhez közeledik. Ami ellen moralizálnak, annak az élén állnak. Amivel másokat vádolnak, azt számlázzák ki. Függetlenséget színlelve mindig az áldozat pozíciójából támadnak rá az országra, de tombolásuk és gátlástalan pofátlanságuk előrevetíti, hogy a végéhez közelednek. Száz szónak is egy a vége: elég volt ebből az ámokfutásból. Menjetek, Pottyondy, az előadás kezdődik, aztán ha legördül a függöny, és a színház népe elégedetten távozik, a színész hölgyek és urak smink nélkül is a színpadra lesznek állítva. Betelt az idő.