Kedves megafonos Filep Dávid!

Mélységesen felháborít, és elfogadhatatlannak tartom, hogy egyszerűen csak „Karamellának” szólítod, és kioktatsz egy olyan embert, mint Caramel. Az ország egyik legtehetségesebb és legalázatosabb művészéről beszélsz így, aki ráadásul istenfélő ember, nem mellesleg édesapa is. Ő nem vette fel a feleségét, és nem árulja el vagy jelenti fel a barátait évente kétszer. Szóval ő nem Majka, és nem is Magyar Péter. Ő Caramel!

Az a Caramel, aki másokkal együtt csodát tett a színpadon, amikor Nyerges Attilával előadták a Nélküled című, gyönyörű dalt. Az ember – már akinek van lelke – beleborzong, amikor újra és újra meghallgatja ezt a csodás produkciót. Nekem ugyanis ez jelenti Magyarországot: azt a Magyarországot, ahol sem határ, sem bőrszín nem választja el a magyart a magyartól.

Ha Caramel semmi mást nem tett volna le az asztalra, csak ezt az egy előadást, már akkor is több tisztelettel kellene szólnod róla. És ha valóban keresztény ember vagy – amiben nem kételkedem –, akkor értened kell azt a jézusi tanítást, miszerint a pásztor 99 juhot is hátrahagy, hogy megkeresse az egy elveszettet. És amikor megtalálja, jobban örül neki, mint a 99-nek, akik nem kallódtak el.

Ha ehelyett gúnyosan, tiszteletlenül beszélsz arról, akit szerinted tévútra vittek, mivel leszel különb azoktól a liberálisoktól, akik ugyanezzel a lekezelő gőggel rombolják bárki becsületét, aki az útjukba áll? Milyen világban élünk, ha ez nem evidencia?

Szóval nem „Karamella”, mintha valami bohóc vagy ripacs lenne, hanem Molnár Ferenc Caramel.

⸻

Kedves Caramel!

Engem nem igazán hat meg, amikor a sok simlis zenész és tudatipari beszari senki behódol a valódi hatalomnak – annak, amely az egész nyugati világ felett diszponál –, miközben mártírnak és forradalmárnak próbálják eladni magukat a jó módban elkényelmesedett seggükkel.

De te más vagy számomra. Sajnálom, hogy – akárcsak Ádám – egy asszony által csalatattál meg, és csábultál el. Ugyan a feleséged nem ismerem személyesen, de a te személyed miatt róla is csak a tisztelet nyelvén tudok beszélni, azonban az igazság ez. Előbb őt hitették el, általa pedig téged. Tudd, hogy soha nem tekintenélek ellenségnek, bármennyire is különbözne a véleményünk. De arra kérlek, vedd észre, hogy éppen azok a szájak dicsérnek most, amelyek az Istenedet gúnyolják és káromolják, és ne engedj tovább a kísértésnek.

Ne a politikusokhoz térj meg, hanem lépj le a széles útról a keskenyre, mert történelmi, - ha úgy tetszik - profetikus időket élünk. A világ dicséri és szereti a magáét, de te – ahogyan én is – pontosan tudod, hogy van Valaki, aki nagyobb a világnál, és annak “istenénél”, akinek ma annyian behódolnak. Vedd észre, hogy most azokkal osztozol a világ szeretetében, akik az igazság ellenségei.

Ha pedig nem tudnád, mi lesz a sorsuk, tekints csak a kezeikben levő gyalázatos rongyokra, mellyel a Noéval kötött szövetséget gyalázzák – és tették azt a szodomiták jelképévé. A szivárvány színei ugyanis azt hirdetik: nem pusztul el többé a világ víz által – mert tűznek van fenntartva.

Arra kérlek, ne felejtsd ezt el, és inkább viseld el az istentelenek gyalázkodását, mintsem egy percig is részesülj hazug szájaik dicséretéből.

Ami pedig a gyűlöletkeltést illeti: nézd csak meg a Partizán beszélgetését Aranyosi Péterrel – ismerd fel a valódi gyalázatos gyűlöletet, és ne engedd többé, hogy asszonyok és gyermekek uralkodjanak feletted!

Isten áldjon, szeretlek Testvérem!