Az egész május 1-jén kezdődött.
Először a privát Facebook-oldalamat törölték, ezzel elvágva a saját „nagy” oldalamhoz vezető utat. Arra hivatkoztak, hogy a „két nem létezik: férfi és nő” kijelentés sértő.

Aztán percekkel később eltűnt a hivatalos Instagram-oldalam is. Az az oldal, ahol évek óta nem is posztoltam semmit.

Egy nap elteltével hivatalos értesítést küldtek: a „nagy” oldalam elérését és ajánlását korlátozták. Magyarul: letekerték.

Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy ez az egész teljesen másról szól.

Tegnap délelőtt már éreztem, hogy a végső cél a teljes követőtáborom megsemmisítése, valamint a személyes elnémításom. Megkértem az adminokat, akik még hozzáfértek a „nagy” oldalamhoz, hogy jelentsék be: este mindenkihez szólni szeretnék. Aztán az éjszaka folyamán, nem sokkal éjfél előtt, ki is került a videó, amelyben mindenkit figyelmeztettem, hogy mire készülnek.

Majd reggelre – alig pár óra alatt –, az elérés letekerése ide vagy oda, több ezer megosztás és lájk gyűlt össze a videón. Érezhető volt: hiába próbálnak korlátozni, az emberek akkor is rám keresnek, még ha nem is jelenek meg a hírfolyamaikban. Ez hajnali öt körül lehetett – a figyelmeztető videó közzétételétől számítva mindössze néhány óra telt el.

Aztán megtörtént…

Reggel hívott Tóth Gabi telefonon, és figyelmeztetett: az oldalam – a hivatalos – eltűnt! Egy nagy sóhaj, majd tudomásulvétel. 157 000 követő. Havi 6–7 milliós elérés. Mindez egyetlen fillér hirdetés nélkül. Minden organikusan. Minden önerőből – Isten kegyelméből.

Ez van. Ez egy ilyen pálya.
Ők kiáltanak diktatúrát, de én küzdök szembeszéllel.

Nem lassítunk, nem rinyálunk – megyünk tovább!

Köszönöm mindenkinek, aki akár csak egyetlen kedves szót mondott, vagy a legkisebb szolidaritást is mutatta. Különösen igaz ez azokra, akik világnézetileg ellenfelek, de emberként emberek tudtak maradni. Sőt, az ellenféltől érkező kedves szó mindenkinek kétszer olyan jól esik.

Nektek pedig köszönöm, hogy itt vagytok, és számíthatok rátok!

Isten áldjon mindenkit!