Elnéztem az unokáimat…

Csillogó díszek a karácsonyfán, közös dalok éneklése egymás kezét fogva, majd percekkel később gyermeki izgalom az ajándékok bontásakor. Régi karácsonyok emléke dereng fel a szülők, nagyszülők lelkében, s újra velünk vannak - ha néhány pillanatra csak -, egykori szeretteink. Együtt a CSALÁD.

Elnéztem az unokáimat, s csodáltam azt az önfeledt boldogságot, ahogyan a külvilágot kirekesztve élvezték a pillanatok varázsát. Számukra természetes az őket körülvevő szülői, nagyszülői szeretet, óvó gondoskodás. BÉKE a lelkükben, nyugalom, biztonság a mindennapjaikban. Így van ez jól.

Nekünk, itt Magyarországon, mindannyiunk otthonában, még béke honol. Így van ez rendjén. Nekünk, itt Magyarországon, van mit tennünk a közös nyugalmunkért, gyermekeink biztonságáért. Van mit féltenünk: a közös jövőnket, csodálatos anyanyelvüket, s szülőföldünket.

Abban a biztos tudatban emelem poharam e kis országra, eme csodálatos szegletére a világnak, mindannyiunkra, MAGYAROKRA, hogy ezredév múltával is - mégoly sok vész közt -, de fogjuk egymás kezét és énekeljük nemzeti imánkat!