Szegényebb lett a kultúra "napszámosainak családja"

Tegnapi néhány szavas üzenet a telefonomra: " Meghalt Sajó Attila..." Döbbenten néztem az SMS-t, mert nehéz volt elhinnem. Az a volt kollégám hagyott itt bennünket, akivel a kultúra mindennapjait (Ő Kazincbarcikán, én Ózdon), a rendszerváltás - vagy ha jobban tetszik a '90-es évek - nehéz, pénztelen éveit együtt éltük meg. Együtt, a vármegyénkben működő - szebb éveiket őrző - művészeti előadó és alkotó közösségekkel. Kerestük a változó társadalmi szövetben a helyes utat, a nemzeti mivoltunk és a "szabad szellem" kiteljesítésében. Büszke vagyok Attila, hogy együtt Veled és- Stumpf Gabival Sárospatakról - fogalmazhattuk újra vármegyénk kulturális középtávú stratégiáját. Az idő igazolt bennünket, jó volt a kijelölt út.
Sokat tanultam Tőled a közös éveinkben, empátiát az emberek felé, szakmai elhivatottságot, a közösségek tiszteletét, a teljesítmény iránti alázatot.
Te mindvégig hű maradtál a kultúra napszámosaihoz - a népművelők, könyvtárosok - nagy családjához. Olykor nehéz sorsú, de értékekkel is teli világunkban megmaradtál annak, aminek megismertelek: a SAJÓ-nak, EMBERNEK .
Mától már az égiek közösségét erősíted, nagy szíved eddig adott lehetőséget, hogy együtt lehessünk Veled.
Attila, adjon neked békés álmot a Gondviselő!