Potápi Árpád
Családommal megrendülve fogadtuk a hírt Árpád haláláról. Egy rendkívül elkötelezett, szerény, szorgalmas, jószándékú ember volt. Székelyként szívén viselte a külhoni magyarok sorsát, és rengeteget tett értük. Az első komolyabb betegsége után életmódot váltott, lefogyott, futott, lovagolt, síelt, odafigyelt magára. Amikor egy-egy konferencián egy szállodában szálltunk meg, mindig a konditeremben kezdte a napot. Amikor külhoni magyar gyerekekért szerveztek jótékonysági futást, mindig próbált ott lenni.
Egyidősek voltunk. Még sokáig szükségünk lett volna Potápi Árpira! Nyugodj békében!