Lászlós bál

Szombaton elmentem a Szent László gimnázium báljára. A hangulat igazán kiváló volt, de az est csúcspontja a tanári zenekar fellépése volt. A rajztanárnő gyönyörűen énekelt és gitározott, az angoltanárnő kiválóan gitározott és vokálozott, a basszust az infó szekció játszotta. Bartha Tibornál, aki hegedűn játszott, még én is tanultam gitározni. Később még beállt a testnevelő is, akkor lett aztán móka és kacagás is. Igazán profi műsor volt, látszott, hogy komolyan készültek.
Ezek a tanárok minden hónapban fellépnek a gimiben, gyakorolnak és zenélnek a gyerekeknek. Lelkesedésből. Igényesen. (És jól is tanítanak.) Tényleg vannak még nagyszerű, elkötelezett tanárok az iskoláinkban.
A bálba lelkileg felkészülve mentem, mert ez a fiatal tantestület igen határozottan beleállt a tiltakozásokba. Sokakkal beszélgettem, de udvariasan senki nem hozta fel a fizetéseket, csak egy idősebb tanár mondta, ha nem történik valami el fogjuk veszíteni a fiatalokat. (Most a 10 százalékos béremelés után is sok tanár van, akinek a nettó bére nincs 300 ezer forint.)
Az egyik fiam ide jár, nagyon jól érzi magát, és mi is nagyon elégedettek vagyunk, nem csak a hangulattal, hanem az oktatás színvonalával is. Nagyon szeretném, ha végre megérkezne az uniós pénz, és végre megkezdődne a tanárok bérfelzárkóztatása. De ha még sokáig nem érkezik uniós forrás, ezzel a helyzettel, akkor is kell kezdenünk valamit, mert így nem maradhat. Optimista vagyok, bízom benne, hogy ezek a tanárok még sokáig fognak tanítani, és ez a zenekar még jónéhány évig fog minden hónap egyik csütörtöki szüneteiben játszani a gyerekeknek...