Nagy László emlékére

A héten eltemették a 2006-os események egyik ikonikus sérültjét, Nagy Lászlót. A szerda esti megemlékezésen sok különböző világlátású ember emlékezett együtt. Skrabski Fruzsina, Schiffer András, Gaudi-Nagy Tamás, Hegedűs Lóránt, Balog Zoltán, Gulyás Gergely egymás után gyújtottak mécsest Nagy László emlékére.
„Nagy László, építőipari szakmunkás a Fidesz nagygyűlésén vett részt október 23-án, és a Deák tér felé próbálta elhagyni a helyszínt, vesztére. A rendőrsorfalakat látva visszafordult, majd a lovasroham és a könnygázgránátok elöl a tömeggel együtt a Dob utcába menekült. „Minden kis utca le volt zárva, mindenfelől rendőrök támadtak” - mondta.
Ezután már csak arra emlékszik, hogy a kórházban magához térve üvölt, hogy nem lát semmit. Azonnal megoperálták, a szájpadlásán keresztül vették ki az arcüregéből a másfél centis gumilövedéket, amely az arccsontját is darabokra törte. Szemtanúk és videófelvételek igazolják, hogy a Dob utcában, 15-20 méterről, fejre célzott lövést kapott egy rohamrendőrtől, azonnal elveszítette az eszméletét, mentők szállították kórházba.” Részlet Bodoky Tamás (akkoriban Index újságírója, jelenleg az Átlátszó főszerkesztője) Túlkapások című könyvéből.
Nagy László sérülése után elvesztette az állását, a barátnőjét, a lakhatását. „Nem így akartam nyugdíjba menni, és nem 35 évesen” – mondta. Bár a megítélt kártérítésből a lakhatását sikerült rendeznie, de az életébe a sérülését soha nem tudta kiheverni. Bántotta, hogy bár a videófelvételek alapján egyértelműen beazonosítható volt a lövést leadó rendőr, az ügyészség mégis lezárta a nyomozást.
Sajnos, a 2006-os őszi események ügye a mai napig lezáratlan. Nagyon-nagyon sokan gondolják, hogy akkor minden rendben volt, sőt cinikusan azt hirdetik, akkor jól működött a demokrácia Magyarországon. Folyik az áldozathibáztatás, a problémát sem hajlandók elismerni, nemhogy a felelősséget vállalni. Morálisan rendkívül súlyos, hogy az akkori legfőbb felelősök vezetik ma az ellenzéket.
Pedig volna mivel szembenézni! Kezdődött azzal, hogy 2006. szeptember 18-án az Őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után hihetetlen dolgok történtek a TV székháznál. A rendőröket felszerelés nélkül, kis létszámban vezényleték bele a tömegbe, tömeget oszlatni. (Azért nem kaptak felszerelést, mert a szertárosok délután HAZAMENTEK! – hangzott el a vizsgálóbizottságon.) A készenléti rendőrség akkori parancsnoka éjfélig nem tudott semmiről, mert asztaloskodott. A székházat védő parancsnok civil ruhában volt, akit nem ismertek fel a beosztottjai. Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány pedig azt állította, a Hír TV nézői többet tudtak, mint ő, aki irányította a műveletet. Ő vallomása szerint, azt sem tudta, hogy a TV székház nincs bekerítve. Ehhez képest a különböző rendőri egységeket a székház mögé a Nádor utcába vezényelték, s rövidebb-hosszabb idő után onnan indultak a székház elé. Azon a napon 150 rendőr sérült meg. Tőlem messze állnak az összeesküvés elméletek, de elkerülhetetlen feltenni: Elképzelhető, hogy tényleg ennyire dilettáns és ostoba volt a legfőbb rendőri vezetőség, vagy ez egy tudatos provokáció volt, hogy néhány rendőráldozattal felülírják az Őszödi beszéd hatását az önkormányzati választás előtt?
Szeptember 18-án az áldozatok a rendőrök voltak. A következő naptól azonban felülről támogatva megkezdődött a bosszú. A jogállamiság szeptember 19-én megszűnt Magyarországon. A rendőrök mindenkit vertek, akit az utcán találtak. A rádiószékházban, fogdákban tovább kínozták verték az embereket. Az utcákon lévő térfigyelőkamerák felvételei eltűntek!!! Így az áldozatoknak esélye sem volt semmit bizonyítani. Az ügyészség bármilyen bizonyíték nélkül tömegesen emelt vádat emberek ellen, akiket a bíróság a legalapvetőbb tárgyalási szabályok mellőzésével, előzetesbe is helyezett. A büntetésvégrehajtásban pedig összevert, vérbeborult embereket 5 napig nem engedtek fürdeni, fiatal lányokat meztelenre vetkőztettek, és testüregi motozással alázták tovább őket, majd vacsorára viccesen konzervet adtak nekik, konzervnyitó nélkül.
Ezek nem vélemények, hanem tények! Nem csak a jobboldali szervezetek emelték fel ez ellen a szavukat, hanem a TASZ, és a Helsinki Bizottság is.
Október23-án a rendőröket ismét azonosító nélkül vezényelték az utcára. Nem rendszeresített fegyvereket, nem szabályok szerint használtak. Fejre, szemre lőttek gumilövedékkel. Megbilincselt embereket tovább vertek, volt, akinek ezt követően az ujjait törték el. (Nem vélemény, bírósági ítélet.) A rendőri vezetőség ismét a TOP-on volt, ki is tüntették Gergényit. A rendőrség, máig nem érthető módon, az Alkotmány utca Bajcsy-Zsilinszky útkereszteződéstől az Asztória felé terelte a tömeget, majd a Fidesz nagygyűlést vége után 2 perccel rendelt el lovasrohamot. Mintha végig arra törekedtek volna, hogy eszkalálódjanak az események. Lehetséges, hogy ennyire dilettáns lett volna a rendőrség?
Azon a napon nem csak Nagy László, hanem nagyon sokan sérültek még meg. Csorba Attila története nagyon hasonló Nagy Lászlóéhoz.
Csorba Attila egy nálam jóval fiatalabb, hozzám hasonló testalkatú, csendes fiú volt. Kutyasétáltatás közben néha találkoztunk, látásból ismertük egymást. Jóval a 2006-os őszi események után tudtam meg, hogy ő az egyik áldozat, akinek kilőtték a szemét. Egy barátja az Alfahíren a következőket írta: „nem egy véletlen golyó találta el, hanem a rendőr letérdelt, és célozva lőtte fejbe a srácot, 15 méterről!! Attila 24-én du. fél 5-kor tért magához, addig lélegeztető gépen volt, mert kómába esett. Bal szemére megvakult, az arccsontját megoperálták, mert a lövedék teljesen szétroncsolta, a gumilövedéket eltávolították, az agya is sérült szegénynek, mert a hátranyomodó arccsont megnyomta. Végül november elején egy komoly műtéten esett át, a sérült szemgolyót ki kellett operálni, és a koponyacsonton is műtöttek valamit, ami miatt az egész homlok csontot le kellett operálni, csak úgy fértek hozzá a sérült részhez. A koponyaműtétre azért volt szükség, mert a sérülés végett megrepedt a szemüregnél a koponyacsont, és szivárgott az agyvize.

Az a legrosszabb az egészben, hogy nem lát tisztán az "ép" szemére csak homályosan, mivel a jobb oldali szeme eleve rossz volt, egy gyerekkori betegség következtében, és most az maradt épen. Jelenleg otthon tartózkodik, kapott egy ideiglenes szemimplantátumot, folyamatosan fejkendőt hord, mert a homlokán lévő heg az iszonyatosan néz ki, nem mozog a szemhéja sem, egyszóval tönkre lett téve az arca egy életre.”

Később összefutottam én is Attilával. Járása lelassult, alig botorkált, nehezen beszélt, és az arca, homloka ijesztően nézett ki. Elmondta, hogy állását elvesztette, nem tud dolgozni és kilátástalannak tartja az életét. 2013-ban Attila, 37 éves korában öngyilkos lett, szememben ő a 2006-os események halálos áldozata.

Bár a hatályos törvényi előírások szerint fejre nem szabad lőni gumilövedékkel, mégis nagyon sokan sérültek meg fejükön, szemükön, felsőtestükön. Kiderült az is, hogy rendőrségben nem rendszeresített fegyvereket is használtak. Mégsem sikerült megtalálni, felelősségre vonni egyetlen olyan rendőrt sem, aki fejre, felsőtestre adott le célzott lövéseket. Így nem tudni ki volt az, aki 15 méterről Attilát fejbe lőtte.

Bár a 2006-os őszi eseményeknek már sok részletét sikerült tisztázni, de valójában a mai napig nem tudtuk lezárni. Az akkori miniszterelnök azóta is úgy tesz, mintha minden rendben lett volna akkor. A bírósági ítéletek ellenére tagadják a súlyos jogsértéseket, az áldozatokat hibáztatják. Nagy Lászlót ki is gúnyolták. 2006 őszén nem elszigetelt túlkapások történtek, hanem legfelső politikai támogatással rendszerszinten próbálták megalázni, megfélemlíteni az embereket. Nagyon kevés rendőrt vontak felelősségre, azokat nem, akik nem rendszeresített puskával, fejre, szemre céloztak, és emberéleteket tettek tönkre. Nem vonták felelősségre igazából az akkor gyalázatosan dolgozó ügyészeket, bírókat, büntetésvédelmi dolgozókat sem. Ezeket az ügyeket gyorsan lezárták. (Elképesztő, hogy mindeközben a Budaházy ügyben 14 éve folyik az eljárás, és a mai napig nem hozott ítéletet a magyar igazságszolgáltatás.) 16 év elmúltával képesnek kellene lennünk arra, hogy a 2006-os események értékelését feldolgozzuk és lezárjuk, hogy többé soha ilyen ne történhessen hazánkban. Ha azonban az akkori felelősök a tényeket is tagadják, akkor lehetetlen. Mindenképpen tovább kellene lépni. Megbocsátani azonban úgy lehet, ha előtte bocsánatot kérnek.