Csereháti kerékpáros vándortábor

Öt évvel ezelőtt indítottuk újra a vándortáborozást Magyarországon, és az idei nyáron 36 kiépített útvonalon, 900 turnusban 20 ezer gyermek vándortáborozik Magyarországon és Erdélyben. Vándortáborozni lehet gyalogosan, vízen kenuval, kerékpárral és zarándokolva.
Az útvonalak meghatározásánál célunk volt, hogy hazánk gyönyörű, ám kevéssé felkapott tájaira is felhívjuk a figyelmet. Idén nyáron indult el az ország egyik legszegényebb vidékén, a Csereháton a kerékpáros vándortábor. A tábor megszervezését a görögkatolikus Szent Miklós Általános Iskola tanárai fogták össze.
Feleségemmel és a Kaffka Margit iskola diákjaival mi is végigtekertük a csereháti bringástábort. Az útvonal lenyűgöző volt, a szervezés kiváló, a programok nagyszerűek. Mindannyiunknak életre szóló élményt jelentett ez a hét, és a Cserehát szót hallva, mindannyian mást fogunk érezni, mint a túra előtt.
1. nap
Érkezésünk után egy kis bemutatót tartottak az iskolában, ahol Legóval tanítják a matekot, Legóval tanítják a programozást és robotikát, ahol mászófal van a tornatermekben, és ahol egy kínai edző pingpongozik a gyerekekkel. Délután eltekertünk Irotára egy ruszin falucskába, ahol tényleg hallani lehetett a csendet. A táborhelyet direkt a vándortábor miatt újították fel. Nagy siker volt a táborban a hideg medence, de az igazi sláger az éjszakai meleg dézsafürdőzés volt.
2.nap
A bőséges reggeli után indultunk Irotáról. A gyerekek „követelésének” nem tudtunk ellenállni, így Galvács után feltekertünk egy földúton az Abodi kilátóhoz. Mikor felértünk, sokan érezték a teljesítmény örömét. Szendrőre érkezvén, a szállásunk elfoglalása előtt biciklivel vettük be a várat, majd begurultunk Strandrétre, a szállásunkra. Itt épp egy motoros találkozót tartottak a „mi tiszteletünkre”. Az egyik boszorkányos leánykánk kezében borsónyi darabokká omlott a zuhanyfülke üvegje, onnantól jobban vigyáztunk vele. Viszonylag gyorsan elmenekültünk a kékfestő házba, a régi iskola kiállításra és a városi látogatóközpontba. Kiderült, hogy ezen a szombaton egy hagyományos éjszakai túrát is szervezett a helyi túraszakosztály. Így vacsora után másodszor gyalogosan szaladtunk fel a várhoz, ahol a helyi turista egyesület tagjai különböző sültekkel várták a túrázókat. A kisebb gyerekekkel hazamentünk a motoros buliba, hat nagyobbacska bevállalós gyermek viszont végigjárta az éjszakai túrát, és hajnali 1 órára értek vissza.
3.nap
Reggel Szendrőn mindenki bepakolta a fürdőruháját, de sajnos a Rakaca víztárolónál szembesültünk azzal, hogy itt nem nagyon lehet fürdeni, a strand már évtizedek óta nem működik. Nem esett jól, mert épp akkortájt dőltek a melegrekordok. Szalonnán, a hűvös árpád-kori templomban a gyerekek érdeklődve, csillogó tekintettel hallgatták az idegenvezető nénit, még kérdeztek is, nem volt könnyű biciklire ülni a melegben. Az Esztramos hegynél a kipróbáltuk az új via ferrátákat. Amikor a sárkányhát útvonalon, átmászunk a gerincen, és elénk tárul alattunk a medence, az fantasztikus élmény. Én nem gondoltam volna, hogy ennyire látványos ez a via ferrata. Mindenkinek csak ajánlani tudom, tényleg lenyűgöző! Hazánk egyik legszebb barlangjába, a Rákóczi barlangba nem sikerült lejutnunk, de bízom benne, hogy jövőre sikerül ezt is beilleszteni a vándortábor programjába. Bódvaszilason, a reformátusok által fenntartott biztos kezdet gyerekház fölött kialakított turistaszálláshelyen voltunk, ahol elmesélték, hogy a nagyon szegény családoknak mekkora segítséget jelent, hogy itt foglalkoznak velük, hogy itt moshatnak, főzhetnek.
4. nap
Indulás után nem sokkal felkanyarodtunk egy meredek emelkedőre a tornaszentandrási ikerszentélyes árpád-kori templomhoz. Ott találkoztunk egy mádik kerékpáros csoporttal, bár ők az emelkedőt gyalogosan küzdötték le. Az idegenvezető bácsi elképesztően lelkes volt, a történelmen kívül más útravalót is kaptak a gyermekek. Bódvalenkén, a festett cigányfaluban elkerekedett a gyerekek szeme. Sok kép készült a különböző házfal-festmények előtt. Innen átszáguldottunk Szlovákiába, a Szádelői-völgyhöz. Ez a szurdok néhány kilométerre van a határtól, és hasonló Szent László legenda kapcsolódik hozzá, mint a Tordai hasadékhoz. Hazánk legészakibb települését Hídvégardót aprólékos részletességgel mutatta be polgármester úr, aki egy ebédre is meghívta a csapatot. Viszlón, a minden igényt kielégítő Hagyományok Házában aludtunk.
5. nap
Reggel futottam néhány kilométert, majd a meleg tükörtojásos szendvics után indultunk Rakacára. Itt működik hazánk legrégebbi görögkatolikus egyházközsége. Itt a Templom-hegyen megnéztük a lőréses fallal határolt templomot, ahol a pap bácsi szinte mindent megengedett a gyerekeknek, még az esküvői koronákat is felpróbálhatták. Fájon jól esett megállni a Fáy kastély hűvösében, majd egy kisebb lázadás után felszáguldottunk a Litka kilátóhoz, ami piros tetejével úgy nézett ki, mint egy nagyméretű játszótéri vár. A két gombócos fagyi ígéretére szinte mindenki hajtva, tolás nélkül érkezett a kilátóhoz. Gagyvendégiben nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk. A szállásadó fiatalember, Cirill, azonnal megjegyezte mindenkinek a nevét, focit szervezett a gyerekeknek, akik az egész napos biciklizés után még lelkesen rúgták a gólokat a vacsoráig.
6.nap
A túra szervezői felajánlották, hogy estére visszamehetünk az első fantasztikus szálláshelyünkre Irotára. Nekem tetszett az ötlet, de kivételesen demokratikusan döntöttünk, és a gyerekek elsöprő többsége Edelénybe akart menni, és tornateremben akart aludni. Hamar odaértünk, azonnal kezdődött a falmászás, a pingpong. Délután megnéztük a csodásan felújított L’Hullier-Coburg kastélyt, mindannyian elámultunk. Este vidám hangulatú tábortűz, szalonnasütéssel, majd a tornatermi alvás.
7.nap
Hazautazás előtt még csobbantunk egyet a 20 méterre található uszodában, és kellően elfáradva szálltunk fel a vonatra. Ezután a hét után, mindannyian máshogy tekintünk majd a Cserehátra. Láttuk a szegénységet, de láttuk az aprófalvas települések rejtett csodáit, a Cserehát lankáinak természeti szépségeit.
A gyerekek végig nagyszerűen viselkedtek. Sokan rájöttek, hogy sokkal többre képesek, mint amit magukról gondoltak. Alig volt dolgunk, fegyelmezni gyakorlatilag nem kellett. Amikor ébresztő volt, felkeltek, amikor indultunk, elindultak. Az emelkedők után érdeklődve figyelték a kulturális programokat. A túrán megerősödött bennem a gondolat, hogy érdemes mihamarabb elindítani a régóta tervezgetett országos aktív osztálykirándulás programunkat.
Többen feltették már nekem a kérdést: Nem túl nehéz ez a gyerekeknek? Ezeket a túrákat 5-12. osztályosoknak ajánljuk, de a mi túránkon részt vett egy 1. osztályos kisfiú, Vili, aki könnyedén végigtekerte velünk a 220 kilométert. A tábor sikerét jelzi, hogy minden gyerek szeretne jönni jövőre is kerékpáros vándortáborba. A szülőknek nem lesz könnyű ennél emlékezetesebb élményt szervezni a gyerekeiknek a nyár folyamán. De a térségnek, a helyi szolgáltatóknak is fontos a vándortábor. A Cserehátban mindenhol hatalmas szeretettel fogadtak, örültek, hogy kíváncsiak vagyunk rájuk.
A csereháti túránk után még fontosabbnak tartom, hogy lendületet adjunk ennek a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező térségnek. Ezért jövőre a szervezőkkel együttműködve kerékpáros túraútvonalakat fogunk kitáblázni, összekötjük a Bükköt a Zemplénnel, hogy évente ne csak 500 diák, hanem sokkal-sokkal több kerékpártúrázó ismerje meg e vidék szépségeit! Ki kell nyitni a Rákóczi-barlangot, kellenek további szálláshelyek, kellene strand és kenukölcsönző a Rakacán, el kell érni, hogy sokkal-sokkal többen induljanak nyaralni a Cserehátra.